Ajka városszerkezete az építész szemével

A megjelenteket  Horváth József alpolgármester köszöntötte, aki elmondta, hogy a 63 éves város az elmúlt évtizedekben sokat fejlődött. Az első szakaszban, 1990-ig a nagyüzemek uralták. Az 1970-es és 1980-as években nagy számban épültek a panellakások. A rendszerváltást követően a gazdasági struktúra is átalakult, a nagyvállalatok bezártak, helyettük az ipari parkban számos új vállalkozás jött létre. A panelprogram keretében 2002 óta újulnak meg a magas beépítésű házak, korábban egyharmadát az állam, ugyanennyit az önkormányzat vállalt a költségekről, a maradék egyharmadát a tulajdonos. Az állami támogatás megszűnt, de a program folytatódott: a költségek felét az önkormányzat, a másik felét a tulajdonos vállalja. Az önkormányzat több száz millió forintot fordított a célra, de az energetikai korszerűsítés haszna leginkább most, az energiaválság idején tapasztalható. A város fejlődik, gyarapodik, a kijelölt házhelyek elfogytak, ezért született meg Ajka Újváros gondolata. 

Az első előadó, Hornyák Attila, Ajka főépítésze előadásában kiemelte, hogy a rendszerváltást követő megtorpanás után a 2000-es években megindult a gazdasági növekedés. A városvezetés új alapokra helyezte a fejlesztést. A legfontosabb a városközpont kialakítása volt. A Torna-patak revitalizációja jelenleg is zajlik, a művelődési ház megújítása, a bevásárlóközpont épületének és környezetének a rendezése, az Agóra létrehozása fontos feladat volt. A Csónakázó-tó és környékének a fejlesztése is folyamatos, előzetes tervezés szerint játszótereket, parkolókat építenek, a megújuló középületek és lakóházak környezetét is korszerűsítik. Új létesítményeikre, a jégcsarnokra, a kosárlabdacsarnoka és az uszoda épületére is büszkék. 

Az ajkai származású Fonyódi Mariann, aki a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építészmérnök Kar urbanisztikai tanszékének 22 hallgatójával két félévben Ajkát tanulmányozta, elmondta, hogy a diákok eljöttek és feltérképezték a várost, közben sok, ma még kihasználatlan lehetőségre bukkantak. Különösnek tartották, hogy az ipari város a Bakony lábánál fekszik, csodálatos természeti környezetben, a területen sok érdekes ipari épülettel. A közösségek is jól működnek, de még ezen a téren is van hová fejlődni. A fiatalok elmennek tanulni, és nem jönnek vissza, a település elöregszik – ez világviszonylatban is jellemző jelenség. A város nagysága ideális, gyalogosan sok minden megközelíthető, ezért a lakók gyakran találkoznak. Az egyik csoport Csingervölggyel foglalkozott. A nyugalom és a tiszta levegő miatt Bódé és Csingervölgy kiváló volna időseket gondozó intézmények számára.