Mi svábok, mindig jó magyarok voltunk

Grőber Andrea, a Magyarpolányi Német Nemzetiségi Önkormányzat elnöke német és magyar nyelven elmondott ünnepi beszédében visszaemlékezett azokra az 1948. évi hideg januári napokra, amikor a sváb közösség tagjainak el kellett búcsúzniuk egymástól, mert elűzték őket otthonaikból. A feljegyzések alapján több mint hatszáz polányi lakost telepítettek ki, akik családonként 40 kilogramm élelmiszerrel indulhattak el otthonaikból egy bizonytalan, számukra ismeretlen világba. Öt nappal később érkeztek meg a deportáltak vonattal az egykori NDK területén fekvő Pirna településre, ahol a polányiakat katonai laktanyába kvártélyozták be, amíg el nem tudták foglalni a nekik kijelölt városban a házaikat – számolt be Grőber Andrea a korabeli visszaemlékezések alapján. Hozzátette, hogy a polányi emberek mindig szorgalmas falusi emberek voltak, így az új hazájukban is sikerült a nehézségek ellenére otthonaikat felépíteni, kicsinosítani. A megemlékezés végén a nemzetiségi vezető elmondta, hogy az ittmaradottaknak és az azóta hazatelepülteknek a legfőbb feladatuk, hogy a kitelepített őseik hagyományait, nagyszüleik, dédszüleik nyelvét, népszokásait megőrizzék, továbbadják a településen ma élő fiatalabb generációnak. 

Jáger-Veisz Anna, a Magyarpolányi Német Nemzetiségi Egyesület elnöke, Grőber Andrea, Grőber József polgármester és kisfia, Grőber Mátyás, valamint a magyarpolányi nemzetiségi óvodások és általános iskolások is elhelyezték a rendezvény zárásaként az emlékmű tövébe a szeretet virágait. Az ünnepi műsort nemzetiségi dalokkal színesítette a Magyarpolányi Német Nemzetiségi Énekkar. 

A hideg időben megtartott rövid megemlékezés után a résztvevők a Zöld Élet Házában közösen megnézték a Mi svábok, mindig jó magyarok voltunk című dokumentumfilmet, mely a magyarországi többség és a német kisebbség 1100 éves együttélésének történelmét elevenítette fel.