Ősi varázsmondókákkal összeénekelt fiatalok

A devecseri járásban, a Somló közelében található településen készült képeihez mellékelte a regöséneket, amelyet 1959. július 3-án gyűjtött Nagy László és Szécsi Margit Felsőiszkázon, a 49 esztendős Szabó Ferenctől. Sorai szerint "Eljöttek, eljöttek / Szent István szolgái / Régi szokás szerint. / Szabad megtartani / Haj, rege, rejte/ Azt is megengedte ja / Teremtő úristen".

A regölés téli természetvarázslásnak tekinthető, leginkább a Dunántúlon járták így a fiatal legények csoportosan a házakat, karácsony másnapjától január hatodikág, azaz vízkeresztig. Jellemzően láncos bottal és köcsögdudával kísért éneklésükért, főként varázserővel bíró módon előadott jókívánságaikért cserébe jutalmat kaptak, finomságokat. Ugyanis rigmusaikban szerepelt, hogy "Aggyon az úristen ennek a gazdának, ennek az asszonynak..." többek közt tejet, vajat, hat jó ökröt, két jó bérest, egy hold földön száz kepe búzát, száz kepe hajdinát és miegymást.

A regölés eredete valószínűleg egészen a magyar őstörténetig nyúlik vissza, ugyanis a regösénekek refrénje a sámánok és a táltosok varázsigéjéből származhat, s a regösök az ősmagyar kultúrában ilyen énekmondók, ráéneklők voltak. A regösénekben fontos szerep jutott továbbá ősmagyar mitológiai elemeknek. A szép fordulatú sorok szerint: "Amott legelészik / Csoda fiú szarvas, / Csoda fiú szarvasnak / Ezer ágú boga, / Ezer ágú bogának / Száz misegyertya, / Gyújtatlan gyulladjék, / Oltatlan aludjék." 

A regölés rítusát folytatók összeénekelték az egymásnak kiszemelt lányokat, legényeket is, összeregölték például a szíp Marit Gyulával, neveiket egymás után mondogatták, majd érzékeltették lehetséges jövőjüket termékenységvarázslás keretében: "Összependeredjenek, összefonódjanak, ágyba hömpölögjenek, mind a cice farka..."