"Hol sírjaink domborulnak..."

Erről némi kutatás után találtunk egy érdekes összeállítást, melyet 2015. márciusi keltezéssel Gy. Lovassy Klára és Földesi Ferenc jegyez. Más források azt írják, hogy az 1848/49-es veszprémi eseményeket egy különleges hírmondó, Francsics Károly borbélymester naplójából ismerjük. Gy. Lovassy Klára 2007-ben publikálta, hogy a szabadságharccal messzemenően szimpatizáló városban már jóval a kiegyezés előtt, 1860-tól Cser József népiskolai tanító gyűjteni kezdte a relikviákat, majd 1876-tól ezt Véghely Dezső főjegyző folytatta. A helytörténész írja, hogy megyei 48-as honvédegylet alakult, akik jelentősebb eseményeikről folyamatosan értesítették a helyi sajtót. Így tudjuk, hogy 1880-ban két veszprémi mesterember látogatást tett Kossuth Lajosnál Turinban (ma Torino), veszprémi delegáció járt az aradi honvéd emlékműnél (1890. október 6.), a budai honvédszobor avatásán (1893). Kossuth halálakor a ferencesek templomában celebrált gyászmisén részt vettek a még élő öreg honvédek, akiknek száma 1907-ben Sümegen 18, Berhidán 11, Veszprémben 107 volt – köztük három asszony: egy tizedes, egy közvitéz és egy markotányosnő. 

A veszprémi szabadságharcosok egyike Aschermann Vendrey Ferenc tábornok, aki német nemzetiségű volt, de a származása ellenére a forradalom mellé állt. Hadnagyi rendfokozatban jelentkezett szolgálatra, és 1848 májusában már részt is vett a délvidéki harcokban. A tavaszi hadjáratot követően, 1849. június 26-tól október 5-ig ezredesi rendfokozatban a komáromi erődítmény parancsnoka volt és utolsóként tették le a fegyvert a túlerő előtt. Az osztrákoktól menlevelet kapott és Erdélybe telepedett le. A kiegyezés után jött vissza az országba és vállalt katonai szolgálatot Budapesten, a Honvédelmi Minisztériumban. 1888-ban vezérőrnagyként nyugdíjazták. Ezt követően Veszprémbe, a Jeruzsálemhegyre költözött és itt halt meg. Öt évig volt a város lakója, síremlékét tisztelői közadakozásból állíttatták, 1901-ben.