Évszázada nem változott a dolgozói összefogás receptje

Minderre Mürkl Mónika, a Magyar Szakszervezeti Szövetség és a Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezetének területi képviselője hívta fel a figyelmet, és beszélt arról, hogy régre nyúlnak vissza ennek a napnak a hagyományai. Szavai szerint 1890-ben ünnepelték meg először – hazánkban is – a nyolcórás munkaidő bevezetésére törekvő véres sztrájk emlékére. Bizony, amiről manapság egy magyar sláger refrénje szól, a nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás nem volt magától értetődő. Csak szervezetten, együtt tudták elérni dolgozók tömegei, hogy ne kelljen naponta tíz-tizenhat órát a munkahelyen tölteni. Mürkl Mónika azt is megjegyezte, hogy 1955 óta pápai rendeletre katolikus egyházi ünnep is május 1., Munkás Szent József, a munkások védőszentje, Jézus nevelőapja tiszteletére.  

– Mind-mind munkavállalói összefogás eredménye, ami manapság természetesnek számít, a táppénz, a gyermekmunka tiltása, a nyugdíj, a szabadság. Ma azt mondjuk, ezek járnak nekünk, de ezt azért tehetjük meg, mert korábban a munkások kiálltak magukért, együtt – ebből a szempontból a recept nem változott. Meg kellett küzdeniük mindezért eleinknek, és mostanában is adódnak hasonló feladatok, a szakszervezetek révén tárgyalásokat kezdeményeznek a munkavállalók több témában. A megfelelő munkahelyi körülmények miatt például, és ahogy fejlődik a technológia, újabb teendők vannak, például a digitális megoldások miatt a dolgozók állandó, folyamatos elérhetőségének korlátozása kívánatos, és érdemes beszélni a balesetveszélyről, az egészségkárosító anyagokról, a négynapos munkahét bevezetéséről – sorolta az érdekképviselő. Szerinte a dolgozói összetartás hagyományára hívja fel a figyelmet május 1., az a jó, ha ilyenkor élvezik a piros betűs ünnep révén a plusz egy nap kikapcsolódási lehetőséget. Azt pedig az év minden napján érdemes észben tartani, hogy nem magától értetődő a dolgozók érdekeinek figyelembevétele, azért nekik együtt kell tenniük.