Komposztálás könnyen, szépen

Amikor Zirc központjában lévő udvarukba beléptünk, először az esővíztározót mutatta meg Kovács Alfréd és felesége, Kovácsné Tóth Teréz. A háztetőről ide gyűjtik a csapadékot, a mintegy tizenhárom köbméteres tároló előnye, hogy a föld alatt helyezkedik el, így hűvösen tartható és nem tudnak benne szaporodni a szúnyogok. Az ereszcsatorna lefolyóinál pedig ők is a szokásos módon hordókban fogják fel az esővizet, ezek tetejéről ezért időnként óvatosan lemerik a szúnyoglárvákat és a kerti halastóba öntik, az abban úszkálók halak szívesen elfogyasztják azokat. Egyébként ezt a kis tavacskát két már nem használt kádból alakították ki – ez is az újrahasznosítás jó módja.

Szigetelés borostyánnal, árnyékolás szőlővel

Ökolábnyomukat napelemekkel ugyancsak csökkentik, és büszkén mutatták meg hatvanéves rózsabokraik rózsaszín sziromözönét. S ha már a családi házuknál tartottunk, elmondták, miért futtatják fel oldalára a szőlőtőkéket. Ugyanis növényalagutat alkotva természetes árnyékolóként működnek, a túlzott felmelegedéstől óvják az épületet és a látvány mellett nagyszemű fürtökkel örvendeztetik meg az ízét kedvelő házigazdákat. Csemegézhetnek róla, kellemes mikroklímában. A ház hátsó, kőfalát pedig borostyán nőtte be, az mintegy szigetelésként szolgál, télen-nyáron. Oxigéntermelő felület, a feketerigók éléskamrája és csak arra kell figyelni, a tető alá ne nőjön be, a felső részeken ezért rendszeresen visszavágják. 

Természetben távozó gondok

Kovácsék udvarában a már piros gombócot hozó pünkösdi rózsa mellett jól megfér az ételeikbe fűszerként használt citromfű és a vérehulló fecskefű, így mindig kéznél van szükség esetén a szemölcs elleni gyógyír. A nagy virágú fehér nőszirmot az illata miatt kedvelik. Udvarukon a betonozást elkerülik, a füves részeket pedig úgy kaszálják, hogy foltokban virágzó méhlegelőket hagyjanak rajta. Azokat rendre kikerülik. Nagyon vidám ettől az összkép. A házigazdák tapasztalati szerint náluk a beporzókat még a hagymavirágok vonzzák. 

A rendezettség így is megvalósítható, a sokféleség tetszetős és a kert jól használható, ugyanakkor nem megy szembe a természet rendszereivel. Kovácsék például gyümölcsfáikat – amelyeknek nagy szükségük van az említett kis rovarokra – egyáltalán nem permetezik, inkább elfogadják, hogy egy-egy évben kevesebb termést adnak. Amikor kiülnek a kertbe reggelizni, gyönyörködnek az őket körülvevő, külön-külön is csodálatra méltó részletekben. Kell ennél több? Olyan meditatív állapotba kerülnek, amiben minden gondnak búcsút inthetnek.

A zöld udvar hasznos zuga

– Amikor divatos lett komposztálás, a földfelszín feletti ketreceket állítottak fel többen. Nálunk föld alatti, mintegy három köbméteres részen bomlik le a szerves anyag, így lesz tápanyagban gazdag termőföldünk. Mindenféle kerti, konyhai hulladékot belerakunk, nem foglalkozunk a sorrenddel, a rétegezéssel, viszont időnként vasvillával alaposan átforgatják a komposztot. Kétévente kirakjuk a konyhakertünkbe, ami összegyűlt, átalakult benne. Nagyon hálásak érte a zöldségek, nekik aranyat jelent a giliszták munkájának eredménye. A giliszták a sötét, nedves helyet kedvelik, hatékonyan dolgoznak, sokszor egy csokorban többen – mondta el Alfréd és mutatóba kilapátolt egy kupacot a komposztálóból. Abban tényleg vörösesbarna talajjavító puhatestűeket láttunk többet, a komposzt tetején pedig a legutóbbi fűnyíráskor összegyűjtött zöldet. Terike arról beszélt, hogy a konyhából a tojás, a burgonya, az alma héját ide hozza, ahogy a káposztadarabokat is, és azokat még férje tovább darabolja, aprítja, s ő teszi ide a növényi szárakat, a faágakat hasonlóképp. A gyomot szintén beledobják és a fáikról ősszel lehulló levél egy részét. Körülötte bokrok, egy mogyoró boltívesen hajlik föléje, igazából még szép is ez a természetes szemetes, senki nem gondolná, mi található ebben a kuckószerű zugban. Egyáltalán nem zavaró, semmi szagát nem érezni, nem feltűnő, pedig ide kerül sok hulladék, nem a kukába, itt hasznosul.