Szilaj és a többiek tanítása a táborozóknak a kapcsolódásokról

Szilaj egy nagytudású, minden lovaglójának sokat tanító zsufafakó ló, Manó legyesszürke kanca, kezdőknek ajánlható, nyugodt, de ugratni is lehet vele. Vilike a legidősebb a lovasudvar csapatában, sportpóni, rajta az ápolást, vele a vezetést gyakorolhatják a gyerekek és szeretettel ölelik meg. Párás pedig sötétpej, ugratásra tanították, de karakteres, nem mindenkit fogad el, kiválasztja, kivel működik együtt és aki nyergébe ül, annak alkalmazkodnia kell hozzá. A táborvezető lovasoktató, Németh Nikolett mutatta be a lovakat, a diákok a felnyergelésben már segítettek neki. Többségük már járt lovagolni. A kobakot gyakorlottan tették a fejükre védősisakként. Azért töltik szünidejük egy részét a Zöldág Lovasudvarban, hogy a lovaglásban fejlődjenek, de többen elmondták, hogy a fás legelőről nyíló kilátás szintén vonzotta őket, és az, hogy barátaikkal együtt lehetnek. 

Meglévő lovas tudásuknak megfelelően tanulhatnak újabb fogásokat. A táborvezető látja, hogy mozgásuk alapján melyikükhöz melyik ló illik, s vele lent, azaz a földön állva kezdik az ismerkedést, a bizalom és az ilyenkor még egyenrangú kapcsolat kialakítását, aztán ha felülnek valamelyik hátára, akkor már magabiztosan kell irányítaniuk. Nikolett szerint olyan ez, mint egy terápia, ugyanis, ha rossz napunk van, lelki stabilitásunkat hamarabb megtalálhatjuk a lovak közelében, ugyanakkor nem mindig sikerül jól egy lovaglás, mert a lónak is lehet rossz napja, lehet fáradt, olyankor nehezebb együttműködni vele. Az biztos, hogy nem megy kötődés nélkül, s anélkül az emberek közt sem boldogulhatunk.