Harang szólalt meg a katasztrófa kezdetét jelezve

A kiömlő erősen lúgos, maró hatású ipari hulladék csaknem negyven négyzetkilométeren terült szét, felbecsülhetetlen gazdasági és ökológiai károkat okozva a térségben. A katasztrófa tíz emberéletet követelt, köztük egy kisgyermekét is.

A kárt szenvedett lakosokat, településeket nem hagyták magukra, soha nem látott összefogás szerveződött a megsegítésükre. Intézmények, állami és civil szervezetek, magánszemélyek érkeztek segíteni.

Aki átélte mindezt, soha nem feledi a tragédia utáni időszakot, az iszap által elöntött otthonok, a menekülő emberek látványát. 

Harang szólalt meg a tragédia kezdetét jelezve délután fél egykor, majd az emlékműnél koszorút helyeztek el a megemlékezők. Sándor Mihály plébános szabadtéri szentmisét celebrált az emlékparkban délután 5 órai kezdettel. A résztvevők fekete ruhában hallgatták a plébános szavait. 

A szentmisét követően Horváth Zoltán polgármester emlékező beszédében kiemelte, hogy a katasztrófa idején helyiek és távolról érkezők egy emberként mozdultak meg, idejüket, energiájukat nem kímélve segítettek. Soha el nem múló fájdalommal emlékeznek minden évben. Kialakították a templom mellett az emlékparkot, amelyet kirándulók, távolról érkezők, gyermekcsoportok keresnek fel. 

A Kiskórus tagjai három, az alkalomhoz illő hangulatú dalt adtak elő. Egyik kórustag Léhmon Béla Kis falunk című versét mondta el. A költemény felidézte, hogy az áradás elsodorta a falu házainak harmadát, és tíz védtelen ember életét követelte. Az idő múlása sem feledteti mindazt, amit átélt a közösség. 

A délutánon részt vett Poór Zoltán, Pusztamiske polgármestere, valamint egy érdi  küldöttség, amelynek tagjai a kezdetektől együtt emlékeznek velük.

A megemlékezés fáklyás felvonulással, majd a polgármesteri hivatal előtt beszélgetéssel zárult.