Jó reggelt, Veszprém vármegye! – A boldogság egy hajszál

A boldogság egy hajszál – énekelte a kórus, és rögtön az jutott eszembe, kölcsönzök akkor sokaknak boldogságot, hiszen van nekem elég sok hajam. Vagy ezért tépkedjük ki szálanként, ha bosszankodunk, mert akkor elhagy minket az önfeledtség csírája is? A boldogság egy hajszál – énekelte még mindig a kórus, ismételve a refrént. Vagy inkább csak folyamatosan egy hajszálnyira vagyunk tőle, és ezt nem vesszük észre, például mikor önkéntelen dúdolászunk cipőhúzáskor? A boldogság egy hajszál – a kórus kifogyhatatlannak tűnt a lendületből, gondolatmenetemet pedig párom zárta le: neki jut elég boldogság, mikor reggel tincsenként az arcába csapódnak göndör fürtjeim, ad is vissza nekem belőle, hisz ilyenkor mosolyog, mert még ez se bosszantja, ha egymás mellett ébredünk.