Ezen a napon hunyt el Bocskai István, de hamarosan születésére emlékezünk

Bocskai István Kolozsváron született 1557. január elsején, és Kassán hunyt el 1606. december 29-én. Bihar vármegyei főispán volt, majd 1605 és 1606 között Erdély és Magyarország fejedelme, egyben hadvezér. Személyéhez az általa vezetett szabadságharcot kötjük, ami biztosította Erdély szuverenitását, a Királyi Magyarország jogállásának megtartását. A tizenöt éves háború lezárásában szerzett érdemei megkérdőjelezhetetlenek, és a reformációban is jelentős szerepet játszott. Hozzá köthető a hajdúk betelepítése, bár 1596-ban a véres farsang során leverte a közszékely-lázadást.

Származása és gyermekkora

A fejedelem középbirtokos nemesi családból származott, édesapja kismarjai Bocskai György földbirtokos volt, de Bihar vármegyében fekvő birtokainak területét jelentősen növelte házasságkötésével, amikor lekcsei Sulyok Krisztinát feleségül vette. Bocskai szülőháza csupán pár lépésre található Mátyás király szülőházától, szülei akkor Szapolyai János özvegyének, Izabella királynénak fogságában tartózkodtak azon a helyen. Bocskai gyermekkorát Bécsben és Prágában töltötte, jól beszélt németül és latinul. Eleinte mint apród szolgált, így katonai alapismeretekhez jutott, majd tizenhét évesen került be I. Miksa testőrei közé. Itt nyílt alkalma komoly katonai, államigazgatási, politikai ismeretek megszerzésére. Nagy hatással volt rá az uralkodó személyisége.

Katonai eredményei

Erdélybe 1576-ban tért haza, mert miután az erdélyi fejedelmet, Báthory Istvánt lengyel királlyá is megválasztották, a fejedelemséget sógora, Báthory Kristóf kormányozta. Bocskai egyre nagyobb szerepet kapott sógora udvarában, majd 1583-ban vette feleségül Hagymássy Katát, ezzel ő is növelte birtokait, melyeket igazgatott. Tíz év múlva halt meg Báthory István lengyel király, és Báthory Zsigmond, az ifjú fejedelem hátat fordított a töröknek, Mária Krisztina Habsburg hercegnővel kötött házasságával is erősítve a törökellenes keresztény táborhoz való csatlakozását. Bocskai ezt támogatta, így Zsigmond a leváltott Báthory István helyére kinevezte Várad főkapitányának, ezzel már az ország legfontosabb katonai tisztségét birtokolta. Komolyabb hadi cselekedeti 1593-ban kezdődtek, amikor a szultán hadat üzent a Habsburgoknak. Báthory Zsigmond emiatt 1594 nyarán lemondott a fejedelemségről unokatestvére, Báthory Boldizsár javára, aki a törökpártiakat képviselte, eközben Bocskai a háttérben a dolgok megfordításán kezdett dolgozni, saját kézbe véve az ügyek irányítását. Ám a törökpártiak ellene voltak. Bocskai ezután török ellenes szövetséget kötött II. Rudolf császárral. 1595-ben fővezérlete alatt az erdélyi és havasalföldi haderő Gyurgyevónál legyőzte a török sereget. A császári segítség viszont elmaradt, Erdély pedig egymaga a töröknek nem tudott ellenállni, mindemellett belviszályok is kitörtek. 

Lemondása után a fejedelemség szinte teljesen elpusztult

A közszékelyeknek a gyurgyevói csata támogatásáért tett ígéreteket nem tudták teljesíteni, ezért fegyveres felkelés tört ki, amelyet az erdélyi nemesség Bocskai vezetésével levert, és Báthory lemondása után a fejedelemség szinte teljesen elpusztult. A Habsburgok 1602-ben perbe fogták, Prágába internálták, és csak két év múlva engedték haza, ekkor bihari birtokaira húzódott vissza. Bethlen Gábor közben arra biztatta, álljon egy Habsburg-ellenes felkelés élére, s ehhez a török szövetségét helyezte kilátásba. Bocskai megnyerte Németi Balázs és Lippai Balázs hajdú kapitányokat, így 1604-ben döntő győzelmet aratott a császári sereg felett. Majd bevonult Debrecenbe, Váradra és Tokajnál a hajdúk seregével győzelmet aratott Belgiojoso felett. Még abban az évben Kassára is bevonult, Kelet-Magyarország is Bocskai kezére került. A szabadságharc új vezére 1604. november 12-én kiáltványban szólította fel a nemességet a csatlakozásra, így a szabadságharc kiszélesedett.

Történelmi regény őrzi emlékét

Bocskai fordulatokban gazdag életéről Móricz Zsigmond Tündérkert című történelmi regényéből sokat megtudunk, érdemes elolvasni. A fejedelem később súlyos beteg lett, a hajdúk szerint volt bizalmasa, Káthay Mihály mérgezte meg, de halálának oka a történetírók szerint vízibetegség volt. A fejedelem végrendeletében a független Erdély fenntartását kötötte utódai lelkére, biztosítani igyekezve az ország egységét, a nemzeti királyságot.