Japánban tartottak osztálytalálkozót az iparis diákok

Ivancsics Noémi színes beszámolója szerint ötévente összejöttek osztálytalálkozóikon, amelyek aztán egyre gyakoribbak lettek. Az utóbbi években minden esztendőben igyekeztek összehozni a randevút, hiszen az együtt töltött idő mindig nagyon vidám volt, a rengeteg régi történetet szívesen elevenítették fel újra és újra. 

Noémi hozzátette, sokfelé sodorta őket az élet, de lélekben mindig közel maradtak egymáshoz. A legmesszebb Földi Krisztián osztálytársuk került tőlük, Japánban telepedett le sok-sok évvel ezelőtt. A 2022-es osztálytalálkozón aztán szóba került, hogy szívesen látná őket új hazájában, ám akkor még nem is hitték el, hogy ez tényleg megvalósulhat. 

Tavaly év elején elkezdték a szervezkedést, útleveleket csináltattak, programokat egyeztettek. A szervezést Krisztián a repülőjegyek beszerzésével kezdte, a hotelekben szállást foglalt az egykori társaknak, éttermeket választott, a két idegenvezető segítségével pedig fantasztikus programokat állított össze.

A nagy utazásra október 26-án indultak el az osztályból 11-en, osztályfőnökükkel és néhány családtaggal. A repülőutuk elég hosszú volt Tokió felé, a budapesti indulás után Isztambulban szálltak át egy másik gépre. Tokióban aztán már Krisztián várta őket az idegenvezető lányokkal. Fantasztikus szállásuk volt a Metropolitan Hotelben, ahonnan tiszta időben még a Fujira is rá lehetett látni. 

Mindennap új városokat, látnivalókat kerestek fel, többek között a villámgyors sinkanzsen vonattal. Tokió utcáit járva megcsodálták a felhőkarcolókat, a hatalmas tömegben próbáltak mindig együtt maradni, vigyázni egymásra. A helyi közlekedésben eleinte kicsit esetlenül mozogtak, de aztán hamar felvették a japán szokásokat. Megtanulták, hogy a mozgólépcsőkön melyik oldalra rendeződjenek, és hogyan préseljék fel magukat a legtömöttebb metróra is.

Noémi azt is elárulta, hogy Nikko városában csodaszép ősi szentélyeket néztek meg, meglátogatták a császári palota nyári rezidenciáját a 400 éves cseresznyefával. Sok helyen már vörös lombbal virítottak a japán juharfák. Hakonéban drótköteles libegővel mentek fel egy működő vulkán tetejére, alattuk a vulkáni gázok félelmetes, de lebilincselő látványt nyújtottak. Velük szemben pedig ott magasodott maga a Fuji hegy, havasan a szikrázó napsütésben. 

Oszakában Japán egy másik arcát ismerhették meg, a város modern, színes forgataga mindenkit magával ragadott. Kiotóban az Arany és Ezüst Pavilon körül talán a legszebb japán kerteket láthatták, égig érő bambuszokkal, madarakkal, kis tavakkal. Narában a világ legnagyobb fatemplomát és a világ legnagyobb bronz Buddha-szobrát nézték meg. Olyan szentélyek körül sétáltak, amelyek kertjében szarvasok sétáltak szabadon, néha megrágcsálva a táskáikat is, finomságok után kutatva. Utolsó napjukon pedig Enoshima szigetén láthatták a Csendes-óceánt, csodálatos időben mászták meg a rengeteg lépcsőt. 

Azt is megtudták idegenvezetőiktől, hogy Japánban minden közel van, sík terepen maximum 10 perc, és csak pár lépcsőt kell megmászni. Az utazás során sok helyi finomságot kóstoltak meg, kedvenc ételeik, italaik is lettek. Voltak, akik profi módon használták az evőpálcikát is. Esténként mindig összejöttek egy hotelszobában, megbeszélték a nap történéseit, felelevenítették a sok régi iparis élményt is némi hazai pálinka és egymás vidám társaságában. Azt megállapíthatták, hogy a közösség ugyanolyan jó, mint 29 évvel ezelőtt volt. November 5-én fáradtan, de hatalmas élményekkel tértek haza Magyarországra.

Noémi a beszámolójában kiemelte, nagyon hálásak osztálytársuknak, Földi Krisztiánnak, hogy ezt az utazást lehetővé tette számukra, ezzel életre szóló élményt szerzett nekik. Köszönettel tartoznak osztályfőnöküknek, Bokrossy Béla tanár úrnak is, hogy velük tartott, felnőtt tanítványait is elkísérte a felkelő nap országába.

Jelenleg a 30 éves osztálytalálkozóra készülnek, amelyet áprilisban szeretnének megtartani, remélhetőleg teljes létszámmal. Hagyományaik szerint visszatérnek régi kedves iskolájukba, az Ipariba is, hogy megnézzék a tablójukat és beüljenek az osztálytermükbe egy osztályfőnöki órára.