Köszönet a főigazgatóknak

Pár hét múlva gyomorpanasszal a pápai sürgősségi osztályon kötöttem ki, ahol az orvos kezet fogva bemutatkozott, alaposan felmérték a bajt, és sürgősséggel életmentő hasi műtétre került sor a sebészeten. Az ottani napjaim alatt kezdtek levelesedni az ablak előtti fák, az ellátás és a pihenés egy nyaralással ért fel. Az orvosok naponta többször ellenőrizték az állapotomat, a figyelmes nővérek gondossága a munkaidejük 12. órájában sem volt kisebb. Kötszer, tiszta ágynemű, infúzió, vér, gyógyszer annyi volt, amennyi a gyógyulásomhoz kellett, nem éreztem azt, hogy nem kapnám meg azt az ellátást, ami a gyors felépülésemhez kell. 

A sors úgy hozta, hogy újabb különféle problémákkal kerültem a veszprémi, a balatonfüredi és ismét a pápai kórházba, ahol megint kerestem a közismert elviselhetetlen viszonyokat. Mint egy Michelin-csillag titkos ellenőrének volt lehetőségem megtapasztalni az említett három kórházban uralkodó kiváló körülményeket. Ha ilyen csillagokat kórházak is kaphatnának, akkor én ennek a három kórháznak biztosan adnék. Ezért volt számomra meglepetés, hogy pont ezekben lesz igazgatóváltás. Több éven át dolgoztam együtt a Közép-dunántúli Regionális Egészségügyi Tanácsban Töreki-Vörös Ibolyával, aki akkor még a pápai kórház vezetője volt, én pedig a szervezet koordinátora. Az ágyszámcsökkentések és kórházleépítések idején a működőképesség megtartása volt a cél a nagymértékű forráselvonások mellett. Most a vármegyei kórház vezetőjeként biztos kézzel, jövőbe mutató fejlesztésekkel irányította ezt az intézményt. Veress Gábor professzor egy szanatóriumból csinált életmentő, országos ellátású valódi szívkórházat. Sok ember köszönheti ennek a korszerű intézménynek az életét. A pápai kórház főigazgatója és a sebészeti osztály vezetője, Havrilla Gyula kiváló sebészi munkáját magamon tapasztaltam meg, emberségessége minden beteg számára könnyen elviselhetővé tette a kórházban töltött időt. Köszönöm mindhármuknak a fáradhatatlan, önzetlen és eredményes munkát, én az életemet kaptam vissza háromszor e három kórházban egy év alatt. 

Bízom abban, hogy az új vezetés alatt a színvonal nem fog változni, minden beteg meg fogja kapni a gyógyulásához szükséges minőségi ellátást. Pazarlásnak, oktalan költekezésnek eddig nyoma sem volt, viszont az egészség a legdrágább kincse minden embernek és az egész társadalomnak. Ebben nem lehetnek meggondolatlan anyagi korlátok, mert az orvosi eskü szerint mindenkit a legmagasabb színvonalon kell továbbra is ellátni.

Aczél Péter