Idegen ragadozók, óriási laposférgek falhatják fel kerti barátainkat, a hazai földigilisztákat

A Hun-Ren Agrártudományi Kutatóközpont Növényvédelmi Intézete és a Magyar Természettudományi Múzeum kutatói először azonosítottak két szárazföldi laposféreg- (planária) fajt Magyarországon. Közleményük kapcsán megkérdeztük a zirci entomológust, azaz rovarászt, mekkora az elterjedésük veszélye a Bakonyban és a Balaton-felvidéken. Kutasi Csaba, az MTM Bakonyi Természettudományi Múzeumának igazgatója hangsúlyozta: az idegenhonos fajok megjelenésére mindig fokozottan kell figyelni, mert, ha képesek megtelepedni, akkor természetes ellenségek híján könnyen felszaporodhatnak, és kiszoríthatják, felfalhatják az őshonos fajokat. Ezek a behurcolt fajok  új hazájukban nem feltétlenül ugyanúgy viselkednek, mint eredeti élőhelyeiken, és hazánkban eddig nem ismertünk egyetlen szárazföldi laposférget sem, azonban 17 édesvízi planáriafaj része faunánknak. A planáriák a most megtalált laposférgek távoli rokonai, hozzájuk hasonlóan a laposférgek törzsébe, a valódi örvényférgek osztályába és a hármasbelű örvényféreg-alakúak rendjébe tartoznak – magyarázta el a szakember.

Az édesvízi planáriák álló- és folyóvizekben egyaránt előforduló, néhány centiméteres, többnyire ragadozó és dögevő, rejtőzködő életmódú állatok. A Bakony hegyvidéki területein faunájuk szegényes. A Hódos-ér mentén a széles körben elterjedt tejfehér planáriát, a Cuha-völgyben a gyászplanáriát mutatták ki. A legtöbb fajt, hetet a Balaton-felvidékről ismerünk, két planáriafaj hazánkban csak itt fordul elő.

A most megtalált fajok életmódja más, a hazai planáriáknál nagyobbak, hét, illetve huszonhét centiméteresek. Mivel Magyarországon eddig nem fordultak elő, így most a hazai kutatók javasoltak magyar nevet ezeknek a jövevényfajoknak. A köznapi beszédben és az ismeretterjesztésben fontos, hogy könnyen megjegyezhető, jellemző neveken, ne pedig a tudományos nevükön nevezzük őket. A kalapácsfejű féreg elnevezés abból ered, hogy az állat elülső része ásószerűen kiszélesedik. A másik fajnál a nemzetségnévből képezték a magyar nevet, mivel az a laposféreg alakjára utal. A brazil őslakosok nyelvén az „oba" levelet, a „ma" állatot jelent. Az obamaféreg nevének nincs köze a korábbi amerikai elnökhöz.

A kertészetekből széthurcolva, a fertőzött talajjal, a földlabdás növénnyel az egész országba, így a Bakonyba és a Balaton-felvidékre is eljuthatott a két jövevényfaj. A kalapácsfejű féreg alapvetően csak üvegházakban, fóliasátrakban jelenhet meg, de az obamaféreg a szabadföldön is megtelepedhet és terjedhet. Az ivarérett példányok kokonoknak nevezett szaporítóképleteket raknak le, amelyek rendkívül ellenállóak.

Leginkább kertészetekben, faiskolákban bukkanhatnak elő ezek az idegenhonos állatok, de ha valaki a kertjében észleli őket, kérjük, jelezze a kutatóknak. A fajok hazai elterjedésének ismerete fontos számukra, segítséget nyújthat a szabadföldön is megtelepedő obamaféreg várható károkozásának felmérésére. Ezek a ragadozók az emberre nem veszélyesek, viszont a gilisztákat és a csigákat, a talaj értékes élőlényeit, fontos lebontó szervezeteit fogyasztják. A gilisztákért még azok járataiba is bemennek, már csak ezért sem örülhetünk a megjelenésüknek. Mindkét állat ivartalanul is könnyen szaporodik, ha a férgeket feldaraboljuk, az egyes részek regenerálódnak, új életre kelnek. A kalapácsfejű féreg ráadásul képes saját magát is kettéosztani.

Az obamaféreg (Obama nungara) Dél-Amerikában őshonos, Európa-szerte terjed, példányait kertészetekben, faiskolákban, virágcserépben fedezik fel. Kinyújtózva öt-hét centiméter hosszú, fél centi széles, barna színű, olykor majdnem fekete. Előfordulási adatai azt mutatják, hogy hazánk éghajlati viszonyai között is megél, szaporodni képes. Pécsen és Budapesten kertészetben, Szombathelyen arborétumban akadtak rá.

A kalapácsfejű féreg (Diversibipalium multilineatum) testhossza meghaladja a húsz centimétert, vastagsága három milliméter. Teste sárgásbarna, hosszanti fekete csíkozással, az elülső részen ásószerűen kiszélesedik. Japánban írták le a fajt. A hazai klímára jellemző alacsony páratartalmat nem bírja, így szinte csak üvegházakban fordul elő. Példányait egy pécsi kertészet üvegházában találták meg.