Nagy családi átverések

Tavaly év elején már hazánkban is vetítették a filmet. Az én emlékeimben lapuló átverés viszont nagyon régi, több, mint fél évszázados. Előzményei egy nyárhoz kötődnek, huszonhárom éves, nőtlen siófoki fiatalember voltam. A fenyvessorban megbúvó házunk közel feküdt a Balatonhoz. Egy délután lementem a partra, és fürdés közben megismerkedtem egy csinos, bikinis pesti egyetemista lánnyal. A szomszédos utcában állt a nyaralójuk. Megbeszéltük, hogy este a víztoronynál találkozunk, és beülünk a népszerű cukrászdába, ahol időnként táncdalénekesek is felléptek. Enyhe nyáreste volt, de éjszakára zivatart jósoltak a rádióban. Anyám és második férje javasolta, hogy vigyem magammal elegáns, mohazöld ballondzsekimet, melyet bordó gallér és mandzsetta díszített.

A cukrászda teraszán kiválasztottunk egy szabad asztalt. Rövidesen egy másik pár is csatlakozott hozzánk. A dzsekit a székem támlájára tettem, és nekidőltem. Alig telt el negyedóra, a lány fintorgott; asztaltársaink is furán tekingettek jobbra-balra. Rádöbbentem, hogy totál bűzt árasztok. Talán a vászoncipőmmel beleléptem valamibe, ám a talpa tiszta volt. A lány duzzogott, rosszul lesz, futhat a mosdóba. Egyszer csak szó nélkül faképnél hagyott, a pár is átült egy másik asztalhoz. Megittam a limonádét, s csalódottan indultam haza. Félúton eleredt az eső. Amikor felvettem a dzsekit, a bűz az arcomba csapott. Belső zsebében egy kicsomagolt, szétnyomódott pálpusztai sajtot találtam. Anyámék megtréfáltak. Jogász férje nem úszta meg a visszavágást. Elkísértem egy veszprémi tárgyalásra, s míg a mosdóban fésülködött, ügyvédi táskájának egyik üres rekeszét bekentem pálpusztaival. A munkaügyi tárgyalás penetráns szag miatt félbeszakadt. Anyám férje végül felfedezte a stiklit, és bokacsattogtatva bocsánatot kért. Táskáját kárörvendően a folyosón őriztem. Anyámat a következő év április 1-én húztam csőbe. Balatonfüredi, vízműves műszaki dolgozóként két kollégámmal a siófoki központban tartózkodtunk. A szakmai megbeszélés szünetében felhívtam Kőröshegyen (a falu a völgyhídról nevezetes) lakó anyámat, hogy a szántódi révhez menet kollégáimmal beugrunk meglátogatni. Hidegtálat készített, pecsenyét sütött, karfiolt rántott, és összedobott egy almás pitét. Várt és várt bennünket. Órák múlva a megterített asztalra borult, sírt, majd nevetett. Rájött, hogy a fiacskája bolondot csinált belőle a tavaly nyári kitolásért.