A pacaltól az irodalomig Cserna-Szabó Andrással

A szerzővel Király Levente költő, az egyik hazai kiadó szerkesztője beszélgetett. A felolvasások mellett a legtöbb szó a gasztronómiáról, kulinária és irodalom kapcsolatáról esett. A szerző első munkahelye a Magyar Konyha című folyóirat volt, gasztronómia iránti érdeklődése innen datálódik. Cserna-Szabó András elmondta, minden érdekli a témában, ami történet és kultúra, ezért is fájlalja, hogy míg Franciaországban vagy Olaszországban alaposan dokumentált a helyi gasztronómia története, nálunk alig van feldolgozva ez a kérdés.

Néhány éve Fehér Béla szerzőtársával ezen igyekeztek javítani, amikor az Ede a levesben című kötetben a közvéleményben magát makacsul tartó mítoszokat cáfoltak meg. Például, hogy a brassóinak nincs köze az erdélyi városhoz, ugyanis az ételt az 1950-es években a Mátyás pince szakácsa találta ki, vagy azt, hogy Jókai Mór sosem ehe-tett Jókai-bablevest – az étel eredete máig kétséges, de a szerző szerint valószínűsíthető, hogy a recept születése az 1950-es évekhez köthető. Hozzátette, munkáiban igyekszik különválasztani a kulináriát és az irodalmat, ez azonban nem mindig sikerül: novelláiban és regényeiben felbukkannak gasztronómiai témák. A nemrég megjelent pacalokról szóló könyv kapcsán elmondta, nyelvészeti, néprajzi és történelmi forrásokból dolgozott, a hazai mellett a mediterrán térség országainak pacalételeit is bemutatja. Mint mondta, miközben itthon manapság lenézett ételnek tartják a pacalt, ez korábban, például az 1900-as évek derekán nem így volt, a polgári konyhák egyik kedvelt fogásának számított.