Az élet színpadán Urmai Gabriella játssza a megfigyelő szerepét

Megfigyelőként az emberi érzelmek sokszínűségét örökíti meg saját fantáziavilágán átszűrve, fejtette ki Kilépőkártya címmel megjelent könyve bemutatóján.

A Petőfi Színházban a kilenc novellát és egy kisregényt tartalmazó könyv bemutatóján a szerzővel az intézmény igazgató-helyettese, Kellerné Egresi Zsuzsanna beszélgetett. Urmai Gabriella egy rövid időre „visszautazott” abba múltba, amely az otthont jelentette hosszú éveken keresztül számára. Arra a kérdésre, hogy miért intett búcsút a pályának, úgy fogalmazott, mindenkinek vannak az életében olyan felismerések, amikor érzi, hogy változtatnia kell. A belső megélés fájdalmas sokszor, ám egy kilépés nem menekülés, hanem belépés valahova, esetében az írás világába.

– Nagyon boldog és gondtalan időszakot jelentett a színpadon eltöltött kilenc év. A színházi szerepek megformálása közelebb vitt a fantáziavilágomhoz – amely már egészen kislány korom óta nagyon színes volt –, de eljött a pillanat, amikor azt éreztem a színpadon, hogy tovább kell lépnem, ideje elkezdeni megélnem a saját életem. A színház adta a gyökereket, az írás pedig a szárnyakat – jegyezte meg az írónő.

A hallgatóság megtudta a beszélgetésből, hogy a szerző írásaival éveken át csak az asztalfióknak alkotott. Majd egy adott pillanatban a jelképes kilépőkártyáját felmutatta és elhagyta a színházat, hogy az újságíráson keresztül a blogírás és az írás felé orientálódjon. Az utóbbi kettő olyan eszköz, amelyekkel elmeséli a benne zajló történeteket, és közben megéli saját énidejét. Úgy fogalmazott, hogy kislányként három álomfoglalkozást tűzött ki maga elé, a színészetet, az újságírást és azt, hogy zenebohóc lesz. Szerinte mind a hármat sikerült elérnie. Az írással szórakoztatni szeretne és pillanatnyi balzsamot nyújtani az olvasó lelkének az értékes énidő megéléséhez. A zenebohócságot az írással azonosította. A bohócok nevettetnek, szórakoztatnak, de közben a lélek legmélyebb bugyraiba is betalálnak. Nem az a fontos, hogy milyen hangszeren játszik, hanem az, ahogyan. A hangszere az írás, kifejezésmódja, ahogy megszólaltatja.

A rendhagyó könyvbemutatón Keresztes János színész, a Kilépőkártya színházi világát érintő történeteiből felolvasott néhányat ízelítőül a hallgatóság szórakoztatására. Az esemény a könyv dedikálásával zárult.