Ember volt és boldogtalan – Veszprémi színpadon az Isten pénze musical

A bemutató kapcsán a rendezővel, valamint Bálint András és Keller János színésszel beszélgettünk.

– Ez a fajta rendezés egészen másfajta nehézségeket jelent, hiszen mindkét főszereplő és mindkét csapat megköveteli magának, hogy ugyanazzal az érzékenységgel nyúljunk az anyaghoz. Különböző emberek állnak a színpadon különböző habitussal, s ehhez tudni kell alkalmazkodni – mondta el Hargitai Iván. – Mint a darab is mondja, a pénz egy fontos dolog, s alapvető szempont volt, hogy olcsóbb legyen a megvalósítás. S ha két színház közösen hoz létre egy produkciót, akkor, ha nem is feleződnek meg, de jelentősen csökkennek a költségek. Ez egy méltányolható szempont, egy musicalt létrehozni nem olcsó dolog, s mivel a két város közel van egymáshoz, illetve a két színház gyakran működik együtt, adta magát a lehetőség, hogy ezt ki kell próbálni egyszer – mondta el a rendező, aki úgy véli, tele van a világ jobbnál jobb Scrooge-okkal, volt mire építeni. – Ha Scrooge egy rendkívüli, nagyon specifikus alkat volna, akkor nem is érdekelné ennyire a nézőket. A történet érdekessége, hogy adott egy nagyon tehetséges üzletember, a probléma pedig, hogy erősen munkamániás, szinte megszállott, ami már egy sokkal szélesebb témakör. Nyilván dolgoznia kell az embernek, mert pénzből élünk, ám érdekes a kérdés, mikor lesz rabjává a munkának az embert, mikor maradnak el mellőle az emberi kapcsolatok, s marad egyedül? A gazdagság-szegénység témaköre elég sokrétű, itt, Közép-Kelet-Európában nem nehéz erről beszélni, mert nagyon húsba vágó a dolog, hogy meddig terjednek a határok, az empátiás készségek, hol van a határa a szociális érzékenységnek. Érdekes feladat volt megtalálni a darab műfaját is, hogy miként lesz ez egyrészt a nagyobb gyerekek számára élvezhető mese, s mégsem butácska történet, s benne legyen az a keménység, amit Dickens a maga korában megírt. Mindig elfelejtjük, hogy a szerzők nagy része kortárs regényeket, darabokat írt. Szokták kérdezni, hogy miért kell modernizálni egy előadást. Azért, mert a szerző a saját korában egy kortárs műnek szánta, tehát kutyakötelességünk – ha az írót komolyan veszi valaki – úgy megszólaltatni ezeket a darabokat, hogy naprakészek tudjanak lenni.

Keller János egyike a négy karakternek, aki mindkét előadásában színpadra lép. – A dolog érdekessége, hogy egyik nap, mikor próbálunk a veszprémi csapattal, egészen másként játszanak a kollégák, mint a fehérvári színészek. Az előadás váza ugyanaz, de minden színész más egyéniség és ezért bizonyos pontokon máshogy képzeli el az ő karakterét. Ezért nekünk egyik este erre kell figyelnünk, másik este arra, hogy éppen az adott partner milyen reakciókat ad, s nekem nyilván erre kell reagálnom, s nem azt játszanom, amit előre kitalálnék. Egy színház attól élő, hogy ott, abban a pillanatban jön létre, történik meg. Arra kell reagálnom, amit a partnerem aznap este nekem ad, s ahhoz képest alakulok vagy formálódok a darab keretei közt, de ezek apróságok.

Keller János a darabban Bob Cratchitet, Scrooge alkalmazottját játssza. – Egy négygyermekes édesapáról beszélünk, aki családjával nagy szegénységben, de szeretetben él. Cratchit főnökére, Ebenezer Scrooge-ra mindenki rányomja a bélyeget, hogy egy gonosz ember, Cratchit szájából azonban elhangzik egy nagyon fontos mondat: honnan tudjuk azt, mit él meg a másik ember? Hajlamosak vagyunk ítélkezni a mindennapokban, ám ritkán ásunk le a mélyre, hogy vajon miért olyan az az ember, amilyen. Bob Crachit felfedezi, hogy Scrooge-ban igenis van érték. Van egy gyönyörű dalom a második felvonásban, amiben azt éneklem róla, hogy ember volt és boldogtalan. Ezt nagyon fontos gondolatnak tartom, hogy mielőtt véleményt formálnánk másokról, próbáljunk meg belegondolni kissé, hogy miért ilyen. Én azt gondolom – és ezt mint Keller János hiszem –, hogy minden emberben van érték, mindenkiben van jóság, még azokban is, akikre első pillanatra azt gondolnánk, hogy biztosan egy rossz, gonosz ember. Mindenkiben van minden, jó is, rossz is, s élethelyzettől függ, hogy kiben mi válik hangsúlyossá.

A megkeseredett öregembert, Ebenezer Scrooge-ot a veszprémi szereposztásban a Kossuth- és Jászai Mari-díjas Bálint András alakítja az Isten pénze című musicalben. – Scrooge szerintem nem egy gonosz, szemét uzsorás, inkább egy boldogtalan bankár, egy magányos, idős férfi, aki egyedül van. A cél, hogy megismerjük őt. Az egyik kedvenc novellám az a híres Karinthy-novella, a Találkozás egy fiatalemberrel, melyben az öreg Karinthy a Duna-parton találkozik fiatalkori énjével, aki számonkéri rajta a fiatalkori álmokat. Fiatalon maximalisták voltunk, mindent akartunk, meg akartuk hódítani a világot. Itt is ez történik. Scrooge-ként szembesülök a fiatalkorommal, s meglátom, mit rontottam el az évek alatt, mit adtam fel – mondta el szerepéről Bálint András, aki a próbafolyamat legtöbb munkát igénylő részeként a zenei részek gyakorlását jelölte meg. – Miután nem vagyok annyira gyakorlott zenés színész, ezért szeptember végétől rendszeresen jártam énekórára. Tanultam a dalokat, mert ha elindul a zene, ott nincs mese, nincs lehetőség improvizálni, ez volt számomra az egyik legnagyobb kihívás – vallja a színész, aki úgy véli, nem egy igazságot és megoldást láttat a nemrég bemutatott darab, ám fontos üzenetet hordoz. – A színház, az irodalom, a művészet szerepe az, hogy felmutasson. Nem tud talán válaszolni nagy társadalmi kérdésekre, de megmutat sorsokat, s ezt látva a nézők talán meghallják az üzenetet, belenéznek a tükörbe, talán többet törődnek a házastársukkal, gyerekeikkel, alkalmazottaikkal.