ünnepeljen a veol.hu-val!

2018.02.17. 07:00

A Magyar Széppróza Napja alkalmából Németh István Péter mutatkozik be

A Magyar Széppróza Napjára készülve sorozatunk következő részében Németh István Péter műveit ajánljuk szeretettel olvasóinknak.

veol.hu

A Napló és a veol.hu sorozatot indított a Magyar Széppróza napja alkalmából, szombaton Németh István Pétert köszönthetjük helyi, kortárs művészeink sorában.

Németh István, írói nevén Németh István Péter, magyar nyelv és irodalom szakos előadó, könyvtáros tanár, irodalomtörténész és költő 1960-ban született Tapolcán.

Valamennyi munkahelyén vagy kollégiumi szállásán szakköröket és önképzőköröket vezetett. Tanított műalkotáselemzést, filozófiát, filmesztétikát és társadalomismeretet is, szakszerű órahelyettesítésként minősültek zenetörténeti órái is. Komplex esztétikával foglalkozik, tanításai során ama testvérmúzsákat, a társművészeteket együtt is megismertette diákjaival.

Toldi Éva így méltatta munkásságát: „Csendben alkotó, intim lírai alkat, ritka egyéniség a mai csúnya, könyöklő világban”.

Az alkotó így vall önmagáról:

Írói nevem Németh István Péter lett, amit verseimnek köszönhetek. Diákfővel szerettem volna már novellákat írni. Nem ment. Tinédzser szívvel verset lehet írni, novellát aligha. Keserves volt ennek tapasztalása. Míg a szonett szigorú formája összetart és a zárt világán belül akár végtelen szabadságot is ad, addig a novellában a lapszéltől lapszélig tartó sorok nem fogták össze gondolataimat s érzéseimet.  Húszévesen a versekkel is meggyűlt a bajom. Parancs János bátorított, hogy a mesterség fogásainak birtokában bátran dobjam el mankóimat, hagyjak ritmust-rímet, szálljak bátran, mint síugró, aki elrugaszkodott a sánctól. Néha úgy éreztem, egy rövidebb prózám tán beillik novellának. Kezdtem rájönni, hogy az igazi novella nem is annyira a regényhez, inkább a vershez áll közelebb. Mindenképpen lírai és soronként, sőt nem árt, ha szavanként írt alkotás. Hú, mi ez a fölismerés, ha nem egy magam előtt fölállított lehetetlen küldetés?  Rákaptam az ízére: legyen ritmusa, zenéje, hullámzása, belső ríme… Azaz fából vaskarika: igenis, legyen költemény. Addig azt tanultam: a vers az, ami nem próza. Mándy Ivántól tudom, a próza az, ami legalább vers.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában