„Ne félj, Nemecsek!” – A Pál utcai fiúkkal emlékeztek a Lovassyban

1848-49-ben a magyar nemzet a szabadságáért küzdött. Az 1907-ben megjelent Molnár Ferenc regényben a fiúk a grundért harcolnak, és megvédik. Megvédik az árulóktól, a vörös ingesektől, áldozattal, de büszkén.  És, bár a Pál utcai grundot is beépítik, és bár hiábavalónak tűnt a harc, de a regény olvasásakor belénk ivódott igazságok mégis értelmet adnak a veszteségeknek.

„A grund... Ti szép, egészséges alföldi diákok, akiknek csak egyet kell lépnetek, hogy künn legyetek a végtelen rónán, a csodálatos nagy, kék bura alatt, melynek égbolt a neve, akiknek a szemetek hozzászokott a nagy távolságokhoz, a messze nézéshez, akik nem éltek magas házak közé ékelve, ti nem is tudjátok, mi a pesti gyereknek egy üres telek.

Ez jelenti számára a végtelenséget és a szabadságot.

Egy darabka föld, melyet egyik oldalról düledező palánk határol, s melynek többi oldalán nagy házfalak merednek az ég felé. Most mára Pál utcai grundon is nagy, négyemeletes ház szomorkodik, tele lakóval, akik közül talán egy se tudja, hogy ez a darabka föld néhány szegény pesti kisdiáknak a fiatalságát jelentette.”

A Lovassy László Gimnázium tanulóinak előadása, akárcsak egy „nagyszínházban”, profi színészekkel, igazi érzelmi hullámvasút volt a nézők számára.  A történet két rivális banda között játszódik, akik a grundon – és a grundért – folyó harcot élet-halál kérdésének tekintik, ám ez a romantikus játékhadszíntér az író fantáziája által jelképpé válik, ahol a fennmaradásért kell háborúzni. Mert ennek a világnak is megvannak a saját törvényei, szokásai, egyesületei és erődítményei. Tehát vezérei és közkatonái is. Boka és Ács Feri a két tábor vezére, Geréb, az áruló, s az önfeláldozó Nemecsek Ernő egytől-egyig kiforratlan, alakuló egyéniségek.

A Pál utcai fiúk középpontjában a hős felnőtté válása, egyben a felnőtt társadalomba való beilleszkedése áll. Jelen esetben Bokának felnőtté kell válnia ahhoz, hogy megtanulja: „a gyermekvilág milyen törékeny és múlandó”. De nem kell e az idősebbeknek is felnőnie a feladatokhoz, hogy felelősséget vállaljunk mindannyian a tetteinkért? Amikor eljön az idő, amikor ki kell lépni a komfort zónából, és tenni kell nemcsak saját, de nemzetünk érdekében, nincs e szükségünk Boka bátorságágára, Nemecsek hűségére, becsületességére, vagy akár Áts Feri erejére?

A Pál utcai fiúk úgy szerették a grundot, hogy készek voltak megküzdeni érte. Így kiáltottak: „Éljen a grund!” A hazaszeretet egyfajta megnyilvánulása ez, ki ne asszociálna a folyton ismétlődőn elkiáltott fentebbi mondatból a Kossuth-nóta soraira: Éljen a magyar szabadság! Éljen a haza!

A Lovassy diákjai egy élettel teli, kedves, de pontos előadást mutattak be. Együtt nevettünk a fiatalokkal, amikor elmosolyodtak, együtt izgultunk velük, teljes átéléssel szerepeltek, a nézők pedig épp ilyen átéléssel figyelték őket... és sírtak is, élesen nyilallt a szívekbe a hiábavaló halál, kis Nemecsek szenvedése,  és hosszan, fájdalmasan visszhangzott a nézők lelkében Áts Feri első és utolsó, a halálos ágy mellett mondott szavai a hős közlegénynek: „Ne félj, Nemecsek! Ne félj!”