Sohonyai Edit stand-uppal szelídített ifjú oroszlánokat

Sohonyai Edit ifjúsági regényíró első könyvét tizennyolc és fél évesen írta, így ő a Móra Ferenc Könyvkiadó fennállásának egyetlen húsz év alatti szerzője. Mint mondja, nagyon jól emlékszik még arra, hogy gyerekként mennyit szorongott, milyen sok komplexusa volt. Felnőttként elkezdett foglalkozni a témával, hogy hogyan lehetne legyőzni mindezt.

Éppen ezért, emberismeretről tartott előadást a szentgáli iskolásoknak is, egy közvetlen hangú, vidám író-olvasó találkozó keretében a művelődési házban. Az írónő szerint erre a tudásra iszonyatosan nagy szüksége van a gyerekeknek, amit abból is lát, hogy nagy sikerrel járja az országot sajátos stand-upjával. Úgyvéli a 12-17 évesek az egyik legnehezebben kezelhető korosztály.

Oroszlán szelídítéshez hasonlította a velük való foglalkozást,

hiszen ők már eléggé nyíltak és mernek szemtelenek is lenni, ezért komoly kihívás „megfogni” őket. Ennek a korosztálynak az önbizalom hiány, a fiú-lány kapcsolatok és ezeknek a testnyelvi gesztusokban való megnyilvánulása a legnagyobb problémái. Az, hogy mire van programozva egy lány, illetve egy fiú ösztön szinten és ez hogyan nyilvánul meg a mozdulataikban.

Az írónő elmondta azt is, hogy azért jó egy ilyen találkozó, mert a gyerekek azt hiszik, hogy minden, ami irodalmi témájú, vagy maga az író-olvasó találkozó, az csak unalmas lehet. Itt viszont megtapasztalják, hogy érdekes és nevetni is lehet rajta. Egy-egy ilyen találkozó után a könyvtárban kimutathatóan emelkedik a kölcsönzési szám.

Ha vannak olyan pedagógusok, könyvtárosok, művelődésszervezők, vagy szülők, akik meg tudják fogni a gyerekeket, akkor azok hajlandóak lesznek olvasni, de ehhez kellenek a jó példák számukra. A sajátos stand-uppal Sohonyai Edit hamar megtalálta a közös hangot a gyerekekkel. Az első egy-két percben kicsit megdöbbentek, főleg a fiatalabbak, hogy itt áll előttük egy komoly felnőtt, aki viccesen és az ő stílusukban beszél hozzájuk. Aztán egyre többen kapcsolódtak be nevetve az írónő által kezdeményezett kérdezz-felelekbe.

Olyan érdekes és fontos témák kerültek terítékre, hogy mit fejez ki egy ölelés, egy érintés, vagy hogy ki a barátunk. Honnan tudhatja egy fiú, vagy egy lány, hogy felkeltette a másik érdeklődését? Kiderült az is, hogy miről lehet felismerni egy alfahímet, vagy egy alfalányt. A gyerekek saját társaik bevonásával szembesültek azzal, hogy pusztán a testtartásunk mennyi mindenről árulkodik. Egy „ragadozó” három másodperc alatt eldönti rólunk, hogy nyertesek, vagy vesztesek vagyunk-e. A fiúk kaptak egy életre szóló nagy tanulságot is, amit fel kellett írniuk a képzeletbeli noteszükbe: Addig mosolyog rátok egy lány, amíg szeret benneteket. A rendhagyó író-olvasó találkozó egy másik bölcsesség hangos elismétlésével zárult: Azért kelünk fel minden reggel, hogy örüljünk valaminek!