A Mendelssohn kamarazenekar koncertjével kezdődött a veszprémi Auer-fesztivál

Mi lehetne jobb egy borongós, zivataros nap után, mint a derűs, vidám, napfényes Mozart zenéjét hallgatni? Mozart esttel kezdődött az idei, immár negyedik alkalommal megrendezett Auer-fesztivál, melynek célja, hogy a veszprémi születésű Auer Lipót hegedűművész, karmester és zenepedagógus emléke előtt tisztelegjen. Mozart Don Giovanni Nyitányát, az Esz-dúr zongoraversenyt és a g-moll szimfóniát a fesztivált rendező házigazda, a Mendelssohn Kamarazenekar adta elő, művészeti vezető: Kováts Péter. A Don Giovanni Nyitány hangulata, atmoszférája azonos az operáéval; indítása előrevetíti az opera drámai feszültségét, majd rögtön vígoperai hangvétel következik, végül – az eredeti, operai változatban – igazi befejezés nélkül máris a cselekmény kezdődik. A nyitány komponálása – Mozart szokása szerint – ezúttal is utoljára maradt: a bemutatót megelőző éjjel írta a zeneszerző, a bemutató 1787. október 29-én volt Prágában.

Mozart 1782 és 1786 között tizenöt zongoraversenyt komponált. Ő maga így fogalmazott ezekről apjának: „A koncertek középúton állnak a túl nehéz és túl könnyű között, nagyon briliánsak, kellemesek a fülnek, természetesen anélkül, hogy ürességbe hullanának: itt-ott kizárólag hozzáértőket elégít ki – de úgy, hogy a be nem avatottaknak is tetszik, anélkül, hogy tudnák, miért”. Az 1777-ben, Salzburgban írt versenymű a köztudatban Jeunehomme-koncertként szerepel. Jeunehomme kisasszony jónevű francia zongoraművész volt, aki 1776-ben feltehetően Salzburgban is megfordult, Mozart az ő számára komponálta ezt a művet. A darab több szempontból fejlődést mutat a korábbi zongoraversenyekhez képest, tele van újításokkal, formabontó gondolatokkal. Újdonság erejével hat a zongora belépése, mely nem várja meg a tutti bevezetőjét, hanem nyomban „beleszól” a legelső témába, és részt vesz annak kialakításában. Újszerű a hosszan tartó trillázás is, amely a tulajdonképpen szólóbelépést előkészíti. A műről sokan nyilatkoztak a legnagyobb elismeréssel; Alfred Brendel osztrák zongorista szerint a világ egyik legnagyobb csodája ez a mű.

Nemzedékek találkozása volt a színpadon. A híres magyar zongoraiskola új neveltje, a Montreáli Zongoraverseny győztese, az 1986-ban született Fejérvári Zoltán játszotta a darabot, érzelemgazdagon, átélve, tökéletes pontossággal. A koncerten Vásáry Tamás, a világhírű zongoraművész és karmester vezényelt, aki a világ legnagyobb zenekaraival dolgozott együtt, több mint száz zenekart dirigált. Kiemelkedő produkciót nyújtott a kibővített Mendelssohn Kamarazenekar.

A műsor második felében Mozart népszerű darabja, a g-moll szimfónia hangzott el, az első tétel eleje valószínűleg nagyon sok zenehallgató számára cseng ismerősen. Mozartnak ez az utolsó előtti szimfóniája. A zeneszerző ebbe a művébe belesűrítette mindazt a tragikumot, amit a fiatalkori „kis” g-moll szimfóniában sejteni engedett, és amit később kamaraműveiben, a hasonló hangnemben írt zongoranégyesben és még fokozottabban a vonóskvintettben megrázó erővel érzékeltetett. Öröm volt hallgatni a darabot, érzékelni a zenekar és a karmester egységét, végül látni a kölcsönös elismerést, tiszteletet, azt, amint Vásáry Tamás gratulált a zenekar tagjainak és annak vezetőjének, Kováts Péternek, a zenészek pedig a karmesternek.