Vidám szüreti menet a Felsővárosban

Szép tradíció a Felsővárosban a szüreti felvonulás, amelyet idén is a városrész hagyományőrzői szerveztek meg. Idén a kvártélyháztól indult a vidám menet, hogy a megszokott útvonal bejárásával, a beiktatott öt megállóhelyen népzenével és a Cserregő Néptáncegyüttes táncosaival, valamint a kisbíró dobszavával hívogassa a városrészben élőket a programra. A Szalmavirág presszónál, a Sági tápboltnál, a Csernyei úti buszmegállónál, az Árpád ABC-nél és a Mátyás király úti bölcsőde mögött egyaránt sokan kijöttek és biztatták a felvonulókat, nézték meg a rögtönzött műsort.

– Az idei évben kifejezetten a hagyományőrzésre helyeztük a hangsúlyt a rendezvényen. A felvonulást követően a Felsővárosi Kvártélyház udvarán próbáltuk bemutatni az érdeklődőknek a szüreti időszak érdekességeit és szokásait, ahol a szőlőpréselést és -darálást is kipróbálhatták a fia­talok. Igazi közösségi programot szerettünk volna szervezni társaimmal. Mondhatnám azt is, hogy visszatértünk a gyökerekhez, ahol annak idején elkezdtük, hiszen a korábbi években megszokott utcabál most elmaradt. Elsősorban azért, mert az itt élő embereket, a helyi kis közösséget szerettük volna megszólítani, nem feltétlenül az egész várost megmozgató mulatságot szervezni. Akkor sem ez volt a fő cél, amikor életre hívtuk a szüreti rendezvényt évekkel ezelőtt – mondta el kérdésünkre a helyszínen Antal László, a városrész önkormányzati képviselője.

A menetet idén a Várpalotai Badacsonyi Kertművelő Egyesület elnöke, Kiss János fogadta a kvártélyház udvarán. Megmutatta, hogyan készül a must, s beszélt a várpalotai, különös tekintettel a badacsonyi szőlőművelés történetéről is. – A badacsonyi szőlőhegy a várostól északnyugatra található. Évszázados hagyományaink vannak, hiszen az 1720-as évek óta folyik szőlőművelés a területen. A mai napig jó a közösség, szorgalmas emberek tevékenykednek és készítenek borokat a hegyen – mondta el Kiss János, aki a korabeli szigorú szabályokról is mesélt.

– A hegytörvény szerint a kocsmárosok nem hozhattak be Várpalotára vidékről bort, csak a palotai gazdák itt termelt szőlőből készült borait árulhatták az italmérésekben. Meg voltak határozva a felvásárlási árak éppúgy, mint a szüret idején a munkásoknak fizetendő juttatások, de még azt is meghatározták, hogy mikor lehet dolgozni a szőlőhegyen – tette hozzá az egyesületi elnök, aki szerint a szőlőművelést illetően ma is szigorúbb szabályozásra lenne szükség.