Hercegek, grófok és leszármazottak – Egy érdekes család Veszprém megye múltjából

1892-ben Mayer Béla városlődi kőedénygyáros feleségül vette Porcia Leopoldina grófnőt, a földművelési minisztérium számtisztjének, gróf Porcia Lajosnak a lányát. Az olasz eredetű család Armannustól vezeti le a családfáját, aki egyike volt a legtekintélyesebb római főnemeseknek, és aki 452-ben mint fővezér esett el az aquileiai csatatéren, Attila ostroma alatt. A család a longobárdok idejében Friuliba vándorolt, és a 13. század elején több kastély tulajdonosa Pordeone környékén. A magyar történelemben a család nevével először gróf (brugnerai és pratai) Porcia Lajos Ferdinánd (1605–1665) személyében találkozhatunk, aki I. Lipót magyar király és német-római császár nevelője, majd később kancellárja és első minisztere, a haditanács elnöke volt.

A család Magyarországon a CXXXI. törvénycikkel honfiúsíttatott 1659-ben.

Lajos Ferdinánd szolgálataiért 1662-ben a császártól elsőszülöttségi örökösödéssel hercegi rangot kapott. Az 1663–64. évi Habsburg–török háború alatt a herceg a dinasztia (és egyben személyes) érdekeit és védelmi politikáját képviselve rendszeresen konfliktusba került Zrínyi Miklós horvát bánnal.

Az első Porcia gróf, aki Magyarországra költözött, Ottó (1795–1860), dzsidás százados volt. 1848-ban tábornoki rangot ajánlottak fel részére, amelyet nem fogadott el. Egyetlen gyermeke, Lajos 1839-ben született Belényesen. Lajos állami hivatalokat viselt Nagyváradon, háza vendégszeretetéről és kedélyességéről volt híres. Bihar vármegyei főszolgabíró, majd Herkulesfürdő kormánybiztosa volt. A fürdőhelyen a magyarság és románság közötti békés egyetértés jegyében tett érdemeit Erzsébet királyné is méltányolta. Amikor felkerült Budapestre számtisztként, rendszeresen együtt vacsorázott a magyar irodalom jeles képviselőivel, többek között Mikszáth Kálmánnal. 1866-ban vette feleségül a budapesti, polgári családból származó Jordán Eleonórát. Kilenc gyermekük született, közülük hat érte meg a felnőttkort.

1896-ban Porcia Ferdinánd, a hercegi család osztrák ágának feje meghalt. A primo genitura (elsőszülöttség) jogán Porcia Lajos gróf, a család magyar ágának majoreszkója lett a több tízezer holdas hitbizomány és a hercegi cím tulajdonosa. Lajos, mint Porcia hercege, Porcia, Brugnera, Ortenburg és Mitterburg grófja, számos uradalom birtokosa és az osztrák uralkodóház örökös tagja, nem sokáig élvezhette az uradalmi életet és a méltóságával járó nagy tisztességet. A herceg felesége 1900-ban elhunyt (a Fiumei Úti Nemzeti Sírkertben nyugszik édesanyja mellett, a Sebastiani család mauzóleumában), két évvel később pedig magát a herceget temették el Spittalban. Lajos utódja a hercegi rangban és a hitbizomány birtoklásában elsőszülött fia, Aladár (1867–1941) akkori pénz­ügyminiszteri számellen­őr lett.

A békeidőben Aladárt a leggazdagabb mágnások között tartották számon az Osztrák–Magyar Monarchiában, évekig fény és pompa vette körül. A spittali, 120 szobás kastélyról Ferenc József császár egy közös vadászat alkalmával megemlítette Aladárnak, hogy ez az egyetlen, amit irigyel tőle. 1907-ben azonban a bécsi törvényszék a vagyonból való túlságosan pazar költekezésre hivatkozva a hercegi hitbizományt zárgondnokság alá vette. Ennek köszönhetően Aladár 1910-től kénytelen volt a minisztériumban állást vállalni mint – kissé ironikus módon – pénzügyi tanácsos. Első feleségével, Ging Anna nagyváradi színésznővel 1886-ban házasodtak össze Budapesten, két gyermekük született. Fia, Nándor 1915 augusztusában elesett a galíciai harctéren.

A hitbizománnyal kapcsolatos, évekig tartó pereskedést követően, 1918-ban a császár engedélyezte, hogy a Spittal körül lévő 50 ezer holdas birtok és hitbizománya eladásra kerüljön és ingó hitbizománnyá alakíttassék át. Ennek minden bizonnyal politikai okai is voltak. Aladár vagy öccse esetleges elhalálozása esetén az a veszély fenyegetett, hogy a birtokra az akkor ellenséges állambeli olasz ág támaszthatott volna igényt. A hitbizományi birtokot Klinger osztrák textilnagyiparos vásárolta meg, a valós érték töredékéért (10 millió koronáért). A vételárat azonban a hatóságok osztrák és magyar állami és hadikölcsönbe fektették, így a háború után a herceg vagyona jelentős részét elvesztette. Aladár második feleségére, Zajcsek Mária korábbi kardalosnőre íratta megmaradt vagyonának jelentős részét, amely felesége morfinista évei alatt szintén elúszott. Az 1930-as évek közepén a herceg már betegeskedő és süket, s a háború alatti hadikölcsöne után mindössze 750 pengő segélyt kap évente. A hercegi cím halálakor öccsére, Lajos István grófra (1875–1960) szállt.

Porcia Lajos István huszár főhadnagy 1897-ben Aradon vette feleségül Fábián Ellát, László Arad megyei főispán lányát. Az aradi Porcia-házat a seprősi és angyalkúti családi birtokokkal együtt 1948-ban államosították. Lajos herceget és családját 1949-ben Dévára deportálták, ahonnan pár év múlva visszakerültek Angyalkútra, de az egykori birtokból akkorra már semmi sem maradt, s a helyiek jóvoltából kegyelemkenyéren éltek. A herceg 84 éves korában, egy nappal felesége halálát követően öngyilkos lett, így, gyermektelen lévén, a hercegi cím visszaszállt a család olasz ágára. Érdekesség, hogy Aladár fia, Nándor hősi halálát követően három hónappal Nándor özvegye, Sebastiani Margit világra hozta Aladár fiúunokáját, Ferdinánd Ottót (1915–1982). Megkérdőjelezhető, hogy a posztumusz születés esetén miért nem érvényesült a hercegi cím elsőszülöttségi öröklése Aladár unokája javára. Ferdinánd a kommunizmus elől Rhodesiába menekült, ahol a királyi lovasságnál volt ügyintéző. Fia, Sebestyén, versenylótenyésztő és kávéültetvény-tulajdonos, aki egyben Szemere Bertalan ükunokája is, apja halála után Angliába költözött, s évtizedek óta nem hallatott magáról. Talán egyszer újra felbukkan, és mesél majd a honi leszármazottaknak.

Aladár és Lajos testvére, Lujza (Kollerffy Koller Mihály miniszteri segédtitkár felesége), Lucia (kamionnai Schwaa­be Sándor főhadnagy, majd sasi Szabó József huszárkapitány felesége), Elvira (Thomka István ügyvéd, majd Heuffel Sándor mérnök felesége) és Leopoldina grófnő volt. Leopoldinának férjétől – akivel a kor elfogadott szokásainak megfelelően másodfokú vérrokoni házasságban élt – hat gyermeke született. Az özvegy grófnő pár évig a gyár épületében, a festészet alatt kialakított fürdőszobás lakásban élt. Nővére, Lucia, miután elvált férjétől, szintén Városlődre költözött. Leopoldina, mint sokan az idő tájt, részben annak köszönhetően menekült meg a kitelepítés elől, hogy a plébános közreműködésével az anyakönyvekből kikerült a grófi titulus. A grófnőket idős korukra a falu lakói látták el. Leopoldina grófnő a városlődi Mayer család sírjába temettetett, amely – Városlődön egyedüliként – 2017 óta örökösen védett, a nemzeti sírkert része. Leopoldina legidősebb, még élő leszármazottja, a 93 éves Grofcsik Elemér műszaki egyetemi doktor, jelenleg Budapesten él.