helyi arcok

2019.04.19. 07:00

Alkotni csak jó lélekkel lehet – Ezt vallja Dömsödi Izabella ikonfestő

Dömsödi Izabella ikonfestő művész úgy érzi nekünk embereknek jogunk van a széphez. Ezért is kezdett el sok évvel ezelőtt maga is alkotni.

Szauer Annamária

Fotó: Szauer Annamária/veol.hu

Mindegyik ikonjához külön történet fűződik, első alkotásait a mai napig féltve őrzi. Festményeivel többször is találkozhattunk már a megyében és azon kívül is. Most otthonában, kiskutyája társaságában ültünk le beszélgetni.

Az ikonfestészet hazánkban kevésbé ismert művészeti ág. Milyen út vezetett odáig, hogy ezzel kezdjen foglalkozni?

Gyermekkoromtól kezdve fogékony voltam a művészetekre, a kezem szinte folyton járt,mindig alkotott valamit. Szívesen foglalkoztam volna már korábban is az ikonfestészettel, de úgy alakult az életem, hogy ez kimaradt belőle. 1992-ben a Naplóban láttam meg egy hirdetést, hogy Veszprémben, az akkor még Dimitrovnak nevezett művelődési házban ikonfestő tanfolyam indul. Elmentem, hogy beiratkozzam, és csak ott derült ki, hogy ez egy haladó kurzus. Nem volt előképzettségem, ennek ellenére szerettem volna csatlakozni hozzájuk. A mester – Beke G. László – éppen sietett valahová, ezért odaadott nekem egy Krisztus fejet, hogy próbaként fessem le. Nekiálltam, megrajzoltam és megfestettem . A többi festő közben figyelte a munkámat és megjegyezték, hogy az én Krisztusom szeme mosolyog. Nem értettem, ez miért probléma, mert még nem tudtam, hogy – ŐT – így nem szokták ábrázolni. Önérzetes ember vagyok, ezért úgy döntöttem, hogy márpedig az enyém ilyen marad. Amikor a mester visszajött nem akarta elhinni, hogy sohasem tanultam festeni, mert annyira pontos lett a másolat, pedig ekkoriban még festékem és ecseteim sem voltak. A próba után örömmel fogadtak és rengeteg elméletet tanultuk a kurzus során. Akkor én 41 éves voltam, már, felneveltem a lányaimat, dolgoztam, az Államigazgatási Főiskolán, egyedül éltem, és végre – a magam örömére- rajzoltam, festettem esténként. Azóta több könyvet is beszereztem a témában és igyekeztem folyamatosan képezni magam.

Mária gyermekével
Fotó: Szauer Annamária/veol.hu

Más tanítója is volt az évek során?

Nagyon szerettem volna Vollnhofer Máriától, az egyik legjobb magyar ikon-festőművésztől tanulni, azonban nem tudtam, hogy vehetném fel vele a kapcsolatot. De a világunkban vannak csodálatos dolgok, csak észre kell venni. Szombathelyen voltunk kirándulni a barátnőmmel és innen mentünk át Kőszegre. A városban található a Szent Szív temploma, amit a barátnőm nagyon szeret. Bementünk addig, ameddig a rácsok engedték. Belül állt egy asztalka, amin különböző kiadványok sorakoztak, köztük egy sima halványzöld füzetecske is. Talán furcsán hangozhat, de én úgy éreztem ez a könyv hív engem. Elhoztam és csak hazafelé a kocsiban jutottam el odáig, hogy kinyissam: akkor szembesültem vele, hogy az általam keresett művésznő Szombathelyen fog Ikonfestő kurzust tartani. Amint hazaértem felhívtam telefonon, mivel a kurzus indulása már másnap esedékes volt. Elmondtam neki, hogy nem tudom kifizetni a tanfolyam díját ilyen hirtelen, és eszközeim sincsenek, ő viszont nagyon kedvesen, emberi módon közölte, hogy ez nem probléma, szívesen lát a tanítványai között, csak menjek és másnap legyek ott.Ott voltam, és azután is sok éven és nyáron át,Szombathelyen,majd a Kármelben egy csendes kolostorban és Rómában, szintén egy csöndes, szép kolostorban. Ezekre a kurzusokra életem kedves és meghatározó emlékeiként gondolok nagy-nagy szeretettel,mert olyan miliőben alkothattunk, ami testnek és léleknek, a szellemnek és a szívnek egyaránt sokat adott a nyugalmával, csöndjeivel imáival és zenéivel.

Dömsödi Izabella alkotásaival
Fotó: Szauer Annamária/veol.hu

Készít eladásra is ikont?

Eladásra sosem festettem, annak aki megérdemli szívesen készítek egyet ajándékba. Ez egy olyan műfaj, amivel nem szabad üzletelni, csak szeretetből lehet adni.Amiket itt látni a falaimon, ők az enyémek, amiktől nem válok meg soha – szeretek köztük élni. Ehhez persze az is hozzájárul, hogy mindegyik képemen tudnék javítani,mert idővel észreveszi a szem azt a hibát,amit azelőtt nem látott meg. Tojástemperácval és olajjal dolgozom,ezeket az anyagokat kedvelem.

Az ikonokra nem festményeként, hanem kegytárgyként szoktak tekinti.

Mivel az ikonfestészet alapja a Biblia, így mindenképpen van szakrális jelentése is. Kétféle irányzatról beszélhetünk a görög katolikusról és a görögkeletiről. Utóbbinak sokkal szigorúbbak az alapjai és ez az ikonfestészetben is megmutatkozik. Nagyon sokat tanultam ebből az irányzatból és tartom magam a szabályokhoz, nem térek el tőlük.

Fotó: Szauer Annamária/veol.hu

Több ikont is láthatunk az otthona falán, melyikhez kötődik a legjobban?

Nem tudnék választani, mert mindegyiknek van története.De az egyik, és a legszebb Krisztus-ábrázolásként szeretem például a Mandiliont, azaz a nem kézzel festett ikont. A történet szerint a szír Abgar király halálos beteg volt és magához szerette volna hívatni Jézust, hogy gyógyítsa meg. Jézus már tudta, hogy közeledik az ő ideje és már nem tud elmenni. Kért hát egy erős vászonkendőt, azt vízbe mártotta, majd maga elé tartottam, így beleégett a képmása. Ezt küldte el a királynak, aki meggyógyult, és a kép megóvása érdekében két agyagtégla közé helyezte az anyagot. A leírás szerint az agyag megőrizte a kendőn látható vonásokat, ennek a megjelenítése ez a gyönyörű ikon.

A kendőről mintázott ikon
Fotó: Szauer Annamária/veol.hu

A pócsi Mária-ikon azért került közel a szívemhez, mert megtanított az alázatra.Sajnos, a szépérzékem egyszerűen túlnőtt rajtam, ezért zavaróan csúnyának láttam Mária és a kis Jézus vonásait. Később tudtam meg, hogy a kép alkotója képzetlen,de mélyen vallásos ember volt aki csak így tudott festeni, de nagy szeretettel készítette a megrendelt képet. A gondviselés pedig úgy hozta, hogy mégis ez az egyszerű festmény könnyezett. Az ikonok mögé kell látni és nem csak a szépségükért szeretni őket.

A pocsi Mária
Fotó: Szauer Annamária/veol.hu

Készített saját tervezésű ikonokat is?

A szabályokat betartva alkothatok önálló ikonokat is, ezt megengedi a műfaj. A kisebbik lányomnak nászajándékba készítettem egy ikont.A háttérben egy szép, nagy őrangyal áll. Előtte állnak a fiatalok – a fiú kezében búzaszálakat tart,mert ő lesz a kenyérkereső, a lány kezében rózsabimbók jelképezik a leendő gyermekeiket. A család összetatozását kívántam kifejezni,mert nekem fontos a család.

A nászajándékba készült festmény
Fotó: Szauer Annamária/veol.hu

Van szintén egy saját tervezésem, amit nagyon szeretek, ezt a húgomnak festettem. Ezen eltérek a szabályoktól, mert Mária egyedül szerepel rajta, pedig Őt mindig valakivel együtt ábrázolhatjuk csak. De én nagyon szerettem volna, mint nőt is lefesteni. Azt a pillanattatot választottam, amikor az angyal először jelenik meg előtte, és ő megijed a nagy feladattól, amit szántak neki.

Hogyan készül egy ikon?

Eleve az ikon alapját is igen gondosan kell elkészíteni. Többször lecsiszolom a fát, a durvább csiszolókkal kezdve, haladva a finomabbakig. Amikor teljesen sima lesz, lekenem enyvvel, amitől fölszálkásodik. Ezt szintén le kell csiszolni, majd újra jöhet az enyv, amire egy finomszövésű, hálós anyagot feszítek, Ha már a fa így készen van, felkerül rá tíz réteg un,”levkasz”vagyis enyves gipsz.. Azért kell az a finom vászon a gipszrétegek alá, hogyha leesik netán a kép -a gipszrétegeket fogja meg.A gipszrétegeket száradás után mindig le kell csiszolni, egyre finomabb csiszolópapírokkal, hogy egy tökéletes simaságú finom alapot kapjunk. Erre a kezelt felületre felrajzolom a mintát és csak utána következhet az aranyozás, majd a festés. Szeretem a tiszta, élénk színeket, de soha nem díszítem túl az alakjaimat.

Előfordulhat, hogy egy ikonnál az alapot vésem, ezzel mintát kialakítva rajta. Ez nagyon aprólékos munka, ha jó a hangulatom, még akkor sem haladok túl gyorsan vele,de megéri a fáradságot,mert úgy a vésés,mint a domborítás csak szebbé, mívesebbé teszi az ikont.

Egy népies ihletésű szentkép
Fotó: Szauer Annamária/veol.hu

Már említette, hogy minden ikonnak van története. Melyik ezek közül a legérdekesebb?

A keszthelyi Nagyasszonyok templomában van kiállítva egy nagyon szép un.ikonkeresztem amit egy barátom inspirálására festettem. Neki az egyik nagybátyja a második világháború alatt elesett Ukrajnában, de a szülei egész életükben arra vártak, hogy hazajöjjön. Emiatt a barátom szeretett volna kijutni Ukrajnába, megkeresni a rokona sírját. Évekbe tellett mire kijutott, ezalatt készült el egy gyönyörű sírkereszt, valamint az én ikonom is. A hatóságok azonban nem engedték, hogy magával vigye ezeket, itthon kellett hagynia őket. Ő azonban nem adta fel, megtalálta a romos kápolnát és a kórházat, ahol meghalt a nagybátyja, a sírhelyet viszont nem. Elment a helyi hivatalba, de ott nem akarták neki elmondani hol van a jelöletlen temető,ahol a magyarok nyugszanak. Eközben egy ukrán kisfiú is megjelent, hogy az ügyeit intézze. Amikor meghallotta, hogy a barátom mit keres,finoman jelezte, hogy ő tudja hol van, menjen ki vele. A fiú pontosan tudta hol kell keresni a jelöletlen mezőt, és meg is mutatta. Egy ukrán taxis- ingyen- kifuvarozta őket oda. Végül egy fakeresztet sikerült felállítani, emlékül a nagybácsinak és az itt nyugvó többi magyar katonának. A barátomnak festett ikonkeresztem végül nem kerülhetett ki Ukrajnába, de minden ott elesett magyar honvéd emlékére a keszthelyi Nagyboldogasszony temploma befogadta az ikonkeresztet,méltó helyen van tehát.

Csak ikonokat fest vagy más területen is alkot?

Az ikonfestészeten kívül más festészeti műfajok is közel állnak hozzám. Sokat foglalkozom a világ dolgaival, jelenleg egy olyan képen dolgozom, ami a csernobili katasztrófa áldozatainak állít emléket. Pontosan emlékszem a tragédia napjára, a gyerekeimmel Budapesten voltunk kirándulni,1986-ban, amikor elkezdett szakadni az eső. Egyszercsak arra lettem figyelmes, hogy a kabátunk, a cipőnk és a táskám is habzani kezdett. Nem értettük a dolgot, később derült ki, hogy a katasztrófa hatását láthattam. Nagyon megrázott akkor ez az esemény, ezért terveztem meg ezt a festményt. A kompozíció fő alakja egy szép arcú, de kopasz nő, aki a pólyás gyermekét szorítja magához. Körülöttük olyan állatok és növények láthatóak majd, amelyek a sugárzás miatt deformálódtak.

A csernobili katasztrófa emlékére készülő festmény
Fotó: Szauer Annamária/veol.hu

A háttérben pedig két megégett angyal fog állni a tűzpusztította tájon. Egy nagyon szép, rövid verset is találtam hozzá, ezt rá fogom írni a festményre.: ….” S halált hozó fű terem, gyönyörű szép szívemen...”

Milyen érzelmi állapot kell az ikonfestéshez?

Az alkotás sok örömet tud adni, de vannak mélypontok,olyan történések a világban, amikor az ember semmit sem tud, vagy akar csinálni., Ebben az állapotban az ecseteket sem tudom kézbe venni. Szomorúan lehet verset írni – de festeni egyszerűen nem. Ezért kell odafigyelnem arra, hogy jó lélekkel csináljam a dolgaimat, ezáltal szeretettel tudjak alkotni is, hogy nekem is, a képet nézőnek is gondolatébresztő, valamit üzenő, lélekemelő legyen a téma, a kép, vagy az ikon. A vendégkönyveimben két nagyon szép üzenetet tartok a legkedvesebbnek, érdekes, hogy mindkettőt gyerekek írták,vagy diktálták például az egyik – négy éves – kislány a nagyanyjának ezt: „Én már láttam a szívemben ezeket a képeket!” Vagy a másik óvodás kislány üzenete – a nővérkéje által beírva ez: „ Szeretem Istent és Máriát és azt a nénit aki fest, Izabellát.” Hát, a mai anyagias, pénzorientált világunkban talán nevetségesek az én nem anyagi természetű örömeim, de én az őszinte érzéseket, szavakat becsülöm, ezek okoznak igazi örömöt.

„A szép előtt hódolva állni, Csodálni, de meg nem kívánni! Pillangókkal együtt lobogni,követni,de egyet se fogni!Amíg mások csokrot kívánnak,örülni az egy szál virágnak!minden szépnek hű tükre lenni,visszaadni,megénekelni!” /Füle Lajos/

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában