Várszegi Kata „tolmácsol” a képzelet és a valóság között

Várszegi Kata 2016 óta erősíti a Kabóca Bábszínház csapatát.

– Eleinte a tervezői munkám a marketing feladatok online és papíralapú megjelenéseinek vizuális támogatásáról szólt. A 2018/19 évadtól már előadásokat is tervezek, s második alkalommal dolgozhatok tervezőként a Kabóciádé családi fesztiválon.

Az idén huszonhatodik alkalommal megrendezett Kabóciádé témájaként a cirkuszt választották, ami a tarka, vibráló, cifra pénteki felvonuláson kiemelt figyelmet kapott. Színes és parádés lett a felvonulás, minden szerepelt benne, ami a cirkuszhoz köthető. A látványelemeket és a jelmezeket is ez határozta meg, egy kis vintage hangulattal fűszerezve.

– Sok gólyalábasunk volt idén. Minden figura karaktere más és más, teljesen egyedi megjelenésűek voltak. A színességet így formai megjelenésként is értelmezhetjük. A gólyalábas figurák „aránytalansága” igazi élő bábhatást kölcsönzött. A pénteki felvonulás amolyan bevezető, kedvcsináló volt a hétvégi programhoz. Utcai performanszként kaphatott betekintést a közönség a fesztivál hangulatába – tette hozzá Várszegi Kata, a forgatag megálmodója.

A közös munka közös gondolkodást követel. Nemcsak a rendező elképzeléseivel, de a térrel, a témával, a lehetőségekkel és a színészekkel is szimbiózisban kell léteznie a tervezőnek, ha sikeres munkát akar végezni. A mindössze negyvenhárom éves művész élete során tanult Madridban, végül 2006-ban végzett textilművészként a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen.

– A MOMÉ-t megelőző időszakban is voltak különböző budapesti színházakban tervezői munkáim. Ezek főként jelmeztervezések voltak. Részt vettem filmes munkákban is, majd egy saját brand létrehozásába kezdtem, mely aztán a családalapítás miatt jelenleg is szünetel. A bábszínházi tervezőként „fiatalnak számítok” hiszen nincsen mögöttem sokéves tapasztalat. Ami ebben a hátrány, az egyben az előny is. Az iparművészet és a design területéről érkezve más szemmel látok, más megoldásokban gondolkozom. Az eddig megszerzett tapasztalataimat tudom átemelni a bábszínházi műfajba, aminek az elfogadtatása egyébként sokszor nem könnyű – jegyezte meg a művész.

Azt, hogy egészen pontosan mit csinál egy tervező, legegyszerűbben úgy fogalmazhatnánk meg, hogy „tolmácsol” a képzelet és a valóság között. A csak fejben megszülető ötletet valósággá gyúrja a megszabott lehetőségekkel.

– A tervezőket többnyire a rendezők választják ki, kérik fel egy-egy munkára. A rendező határozza meg az előadás koncepcióját, egyeztet a tervezővel, közösen gondolkoznak. A tervező ezután ezt fordítja le vizuális nyelvre és kínál különböző variációkat, megoldásokat az adott „feladathoz”. A kivitelezési munka során még akadnak változtatások, ezekre mindig rugalmasan, kreatív módon kell reagálni. Ez nagyon izgalmas, számomra ez a munka sója. Nagyon jól együtt lehet dolgozni a bábszínház művészeivel. A Kabóca Bábszínház nagyon aprócska, családias társulat. Ez megkívánja a folyamatos együttműködést, egymásra figyelést. Sokéves szakmai tapasztalatokkal rendelkező kollégák dolgoznak együtt, így a munka gördülékenyen folyik.

Nagyon konkrét elköteleződést kíván egy nem is akármilyen, hanem országszerte ismert és elismert bábszínháznál letenni a voksunkat, és dolgozni. A színház adta százféle variációval – a tragédiákon át a zenés táncos darabokig – ellentétben a bábszínház nem ad túl feszes korlátokat? Mi vezetett mégis ahhoz, hogy a Kabóca Bábszínház társulatánál legyen tervező? – kérdezem Várszegi Katát.

– A bábjáték önálló és örök életű műfaj, egyenrangú társa a színművészet minden ágának, egyben a színjátszás egyik legősibb formája, amelyet minden kor új hagyományokkal gazdagított. Az előadások eszközei, a látvány és a bábok is nagy változásokat mutatnak az idő előrehaladtával. Tervezői szempontból ez a műfaj nagyon szerethető, nagyszerű lehetőségeket kínál. A felnövekvő generációhoz szól, nekik mutat utat, játékosan nevel. A gyerek nagy kincs, a velük való foglalkozás igazi öröm. A vizuális nevelés nagyon fontos, és akár egy életre meghatározó lehet. Ez olyan motiváló erő, amit ha az ember átlát, megért, egy idő után a bábszínházzal együtt lélegzik.

A fesztiválon minden család Kabóciádé lakójává válik: kicsik és nagyok együtt piknikezhetnek a királyi párral, Borókával és Habakukkal, akikkel sötétedéskor éjszakai kalandtúrán is részt vehetnek, ahol fontos feladatot kell megoldaniuk tűzzsonglőrök segítségével, vagy csak élvezhetik a színes programokat, a Jezsuita templomban pedig a debreceni Vojtina Bábszínház cirkuszi témájú előadásaiból láthatnak bábkiállítást a résztvevők. A Kabóciádé Fesztivál szombaton és vasárnap is várja az érdeklődőket a Kolostorok és kertek rendezvényhelyszínen.

TANULNI FELNŐTTKÉNT

A bábjátékkal kapcsolatban valami régi, fenntartásokkal teli bevésődése van az embereknek. A bábok a gyermekeknek valók – ilyen és ehhez hasonló gondolataink támadnak, amikor erre a művészeti ágra terelődik a téma. Ilyen szavakkal illetjük a bábszínházat vagy bábjátékot, ami a színjátszás egyik legősibb formája. Afrikában, Kínában és Indiában már régen is bábokkal elevenítettek meg mondákat és vallási történeteket. Az indiai bábjátékok létezéséről már az i. e. 1. évezred előttről származó Mahábhárata eposz is tudósít. A régi, európai betlehemi játék egyik főszereplőjéről, Máriáról kapta a nevét a marionett is. A reneszánsz korban kezdett elkülönülni a népi és az udvari bábszínház. A népi bábjátszás (betlehemezés, bábtáncoltatás) mellett egyik fő forma a vásári bábjáték lett. Az ősi árnyjátékban a művész egy nagy vászon mögött tartja a bábot. A hátulról jövő fény árnyékot vet a vászonra, amelyet a nézők a másik oldalról láthatnak. Mennyi lehetőség, mennyi értelmezés rejlik benne, ha jól fogadjuk be a látottakat! Az évszázadok során szinte minden nemzet megteremtette a maga jellegzetes bábfiguráját. Pulcinella (olasz), Polichinelle, Punch (francia és angol), Pickelhering (északnémet), Kasperl (délnémet), Hanswurst (osztrák), Petruska (orosz), Kasparek (cseh), Karagöz (török) és még sorolhatnánk. A bábjátszás hagyományos magyar alakjait pedig mindannyian ismerjük: Vitéz László és Paprikajancsi. A bábszínház lehetőségei folyamatosan gyarapodnak, népszerűsége azonban a 20-as és a 30-as évektől egyre csökkent. A Kabóciádén családdal, de egyedül is bátran nézzünk előadásokat. Felnőttként is van mit tanulnunk ezekből a történetekből.