Kortalan harmóniák Veszprémben a régizene világából

A nyitónap estéjén a Veszprémhez kötődő, innen induló művészekből álló Orlando énekegyüttes áll pódiumra, melynek művészeti vezetője, Vikman Pál beszélt a fesztivál programjáról.

Mennyiben követik a hagyományt, illetve milyen újdonságokkal szolgálnak az idei régizenei napok?

– A fesztiválon fellépő előadók a kezdetektől ugyanazzal a céllal és elhivatott- sággal – a régizene korhű, hiteles és árnyalt bemutatása – lépnek a hallgatóság elé, természetesen ezt az alapelvet viszi tovább az idei rendezvény is. Jelentős változás, hogy a Veszprémi Régizenei Napok életre hívója, szervezője, Nagy Csaba lantművész helyett idén az Orlando énekegyüttes tagjaira – bele­értve magamat is – hárult a szervezőmunka. A fesztivál anyagi alapjait pályázati, önkormányzati és a Magyar Művészeti Akadémia által nyújtott támogatással, illetve céges szponzorálással sikerült megteremteni. A szervezés szempontjából így az idei fesztivál a tanulóévet jelenti számunkra, a jövőre vonatkozóan azonban komoly terveink vannak: szeretnénk rácsatlakozni az Európa Kulturális Fővárosa 2023 cím elnyerésével nyíló lehetőségekre, és a Veszprémi Régizenei Napokat több helyszínen zajló, szélesebb előadói kört és nagyobb közönséget megszólító rendezvénnyé fejleszteni.

Mit takar a régizene fogalma, meghatározható-e egzakt módon, mi számít ebbe a körbe, kategóriába?

– A tudatosan szerkesztett többszólamú zene kezdetétől, a gótika korától a romanti­káig terjedő időszakból ­származó művek jelentik az európai zenetörténet szempontjából a régizene merítési alapját. Ide sorolhatjuk többek között Bach, Beethoven, Händel, Monteverdi, Schubert, Vivaldi műveit, de természetesen kevésbé ismert szerzők is alkottak kiemelkedő szépségű és jelentőségű darabokat. A XIX. század közepén, végén a technikai újítások a kor jellemző hangszereit (fa- és rézfúvósok, zongora, viola da gamba) is utolérték, ami együtt járt a korábbi hangzáskép és elő- adásmód megváltozásával, így az ezután született művek már nem sorolhatóak a régizene fogalomkörébe. A XX. század további változásokat hozott a hangszerek világában, például az addig állati bélből készült húrokat felváltották a fémhúrok, ezáltal keményebbé, fémesebbé vált a hangzás.

A korabeli hangszerek mellett nyilván az előadásmód is meghatározó tényező a régizenei darabok autentikus tolmácsolásában. Manapság gyakran túlzásokba esünk, illetve túlzásokba visznek minket: minden egyre nagyobb, egyre erősebb és egyre hangosabb, mintha a nem létező, jobb esetben sekély tartalmat a hangerővel lehetne kompenzálni, pótolni. A régizenei előadókat is maga alá gyűri ez a trend?

– A régizenei művek elő- adása során a historikus hangszerek használata mellett hasonlóan fontos szempont az előadásmód, erre vonatkozóan egészen pontos leírások léteznek az intonációtól a díszítéseken át a játék modoráig. Mindezek figyelembevételével és sok gyakorlással viszonylag jól rekonstruálható a korabeli hangzáskép, elő- adásmód. Nekünk ez a célunk, erre törekszünk, és hiszünk abban, hogy az értő közönség a cizellált, árnyalt, olykor kifejezetten halk hangzás mellett is meghallja és megérti a mondanivalót, megéli a darab szépségét, ami más előadásmód és hangerő mellett talán elveszne vagy jelentéktelenné válna.

Az Orlando műsorának címe A Vég és a Kezdet, de szerző nem szerepel a mű előtt, és a kronológia sem szokványos. Mit takar a cím, és mi a fordított sorrend magyarázata?

– A bibliai Jeremiás siralmainak egy-egy szövegrészlete gyakran felbukkant a reneszánsz zenében, nagycsütörtök, nagypéntek és nagyszombat liturgiájában a megfelelő szövegrészletek megzenésített változata szerepel, illetve a Jeruzsálem pusztulásáról szóló drámai szövegek, melyekben az ember bűneit sorolja fel Jeremiás – ez jelenti a Véget. A pusztulás után a Kezdet pedig remény, az Énekek énekéhez hasonlóan értelmezhető szeretet megfogalmazása E. E. Cummings amerikai avantgárd költő egyik versének és Eric Whitacre kortárs zeneszerző művének segítségével.