Népi szerelmes történetek elevenedtek meg a Magyarpolányi Pajtaszínházban

Az „Évaságunkról” és „Ádámságunkról” virágnyelven szóló népi szerelmes történetek, szerelmi kiokosítók hol szomorú, hol víg gyűjtései köré épült vásári bábjáték, erősen megtornáztatta a nézőközönség nevetőizmait, mégis komoly tanulsággal zárult a nők teljes boldogságának elérését illetően. A jelenlévő hölgyek megtudták ugyanis, hogy olyan férfit kell keresniük és ha megtalálták megbecsülniük, aki a háromlábú székük tud lenni. Az a férfi az igazi, aki a nő testi-lelki-szellemi egységére hatva tud teljes boldogságot nyújtani.

Az előadás nyitó jelenetében az előadóművészek a férfi és nő közötti lényegi különbséget frappánsan tisztázták. Visszanyúltak egészen Ádámig és Éváig, hiszen az idilli paradicsombéli állapotról meséltek. Felfedték az addig őrzött titkot, miszerint mit is jelentett voltaképpen a tiszta ruhák teregetése az első emberpárnak és miért is lelték olyannyira kedvüket abban a cselekvésben, hogy aztán éjt nappallá téve csak teregettek.

A pajzán história egy kerek egész történetben bontakozott ki. A felnőtteknek szóló mese főhőse Böske egy falusi leány, aki az első bálban anyja féltő és óvó tanácsa ellenére nem vigyázott eléggé az aranyfészkére. Az első ifjú legénnyel a tánca olyan szépnek ígérkezett, hogy virágnyelven, – az előadásból szabadon idézve- hagyta, hogy a legény aranymadara rászálljon az aranyfészkére.

Az első szerelmi tűzkeresztségen átesett ifjú leány nagyon hamar kapós lett a faluban, sok aranymadár pihent az aranyfészkében. Ám amikor eladósorba került, neki már csak a falu legfukarabb, korosabb agglegénye a Mózsi jutott férjül, s az is csak egy kisebb hazugság árán. Míg a darab bővelkedett a vicces jelenetekben a nézők szája azért a történet végére mégis keserédes mosolyra húzódott, hiszen kiderült Böske szerelem nélküli házasságban, voltaképpen boldogtalanul élt, és öregasszonyként jutott el arra felismerésre, hogy azt a bizonyos három lábú széket kellett volna keresnie. A feloldás, miszerint másként is lehet élni, nem maradt el, mert Böske dédnagymama az elsőbálozó kisunokának már bölcsebb tanáccsal tudott szolgálni.

Fabók Mariann zseniális színpadi jelenléte, az emlékezetes bábos megoldásai, Keresztes Nagy Árpád narrátori közreműködése és zenei kísérete együtt garantálták azt az 50 perc nyújtotta felhőtlen kikapcsolódást, mely közben nem zárta ki a gondolat nélküli szórakoztatást sem, hiszen a pajzán népi humor mögött, mély tartalmi mondanivaló húzódott. Nem mindegy, hogy azt az egy életünket hogyan éljük, kivel és milyen minőségben.