Simonyi Zsigmondra emlékeztek a Hangvillában

Az előadásokkal a szervezők – a Simonyi Iskola és a MIT Veszprém Megyei Tagozata – a veszprémi születésű nyelvész, Simonyi Zsigmond halálának 100. évfordulójára emlékeztek.

Sebő József a Napló érdeklődésére elmondta: Simonyi – aki 1853-ban született Veszprémben, a Kossuth utcában – korának meghatározó nyelvésze volt. Egy helyi szatócs fiaként Steiner Zsigmond néven jött a világra, s először az esztergomi bencéseknél tanult, majd Budapesten. Simonyi Zsigmond ösztöndíjasként járt aztán Lipcsében, Berlinben és Párizsban is, ahol a korabeli nyelvészeti irányzatokat megismerte. Amikor 24 évesen hazatért, már egyetemi magántanár volt.

Sebő József arról is beszélt, hogy Simonyi egy nagyon toleráns, és engedékeny nyelvművelő volt. Simonyi úgy vélte, hogy egyetlen akadémikusnak sincs joga eldönteni, hogy egy nyelvi jelenség helyes, vagy helytelen; azt egyedül a nyelvszokás döntheti el, hogy azt elfogadjuk, meghonosodjék, vagy sem. Ő szerkesztette a Magyar Nyelvőr folyóiratot, amelyet mestere Szarvas Gábor alapított 1872-ben. Érdekessége az újságnak, hogy mind a mai napig létezik.

Nem mellékesen az akadémia levelező, majd később rendes tagja lett. Ő szorgalmazta a magyar helyesírás reformját is: például abban az időben az „aki”, „ami” névmásokat külön írták még. Azt, hogy egybe írják – ő javasolta, mint ahogyan a „cz” eltörlését is, hiszen a Ferenczet is így írták, amit idejét múltnak tartott.

Halálát az okozta Sebő József szerint, hogy az 1919-es Tanácsköztársaság idején is megpróbálta életben tartani a nyelvészeti folyóiratokat, amiért a Kommün után meghurcolták, amibe belerokkant, és még abban az évben elhunyt.