Záró konferenciát tartott az Élő Forrás Hagyományőrző Egyesület Kiscsőszön

Az Élő Forrás Hagyományőrző Egyesület elnöke, Kovács Norbert Cimbi lapunknak elmondta, az elmúlt időszakban a romániai és szlovákiai magyar táncszervezeteket is képviselő partnereikkel jelentős kutató, elemző munkát végeztek a fent említett pályázathoz kapcsolódó kérdéseik megválaszolása érdekében.

- Az elmúlt két évben az vizsgáltuk, hogy a táncos közösségekben élők mennyire hasznos tagjai a társadalomnak. Arra a következtetésre jutottunk, a közösségben való együttműködés, a családalapítás akarata, a helyben maradás és a saját kultúra tisztelete mind olyan értékek, amelyek hatványozottabban fordulnak elő a táncos közösségek tagjainál. A pályázati munkával a nem titkolt célunk az volt, hogy egyengessük, javítsuk a magyar táncélet helyzetét és háttérbe szorítsuk a manapság egyre erőteljesebben megmutatkozó versengést, az egymás fölé emelkedés kényszerének megélését – jegyezte meg Kovács Norbert Cimbi.

A tartalmas konferencián a kutatás eredményéről tanácskoztak és cseréltek eszmét a néptáncos szakemberek. Bemutatták a Nemzetstratégiai Kutatóintézet által végzett nemzetközi kutatás eredményeit és az abból készült tanulmányt. Emellett rávilágítottak a táncközösségek hatalmas társadalomformáló értékére, az emberre, egyénre vetített hatásukra is. A Nemzetstratégiai Kutatóintézet munkatársai, Körmöczi Gábor és Komáromi Márton – Érték, vagy eszköz? A népi kultúra közösség- és személyiségformáló hatásainak vizsgálata az erdélyi, és magyarországi amatőr táncegyüttesek tükrében címmel tartották meg előadásukat.

A résztvevők ezután érdeklődve hallgatták Both Aranka a székelyudvarhelyi Kékiringó Alapítvány vezetője , néptánc tanár – Helyben tartó erő, emberség, tudás című előadását. A délután folyamán a figyelmet Váradi Levente fotográfus – “Emberképek húsz-huszonegy” beszámolója, illetve Sztanó Hédi film és televíziós rendező, néptáncművész, etnográfus – „Miből lesz a cserebogár…?” valamint Sipos Ferenc – „Üzenetet írok nektek, új magyarok” című előadása kötötte le. Az este a kolozsvári Tokos zenekar koncertjével és a székelykeresztúri Pipacsok Néptáncegyüttes és kísérőzenekara: Kóré Géza (Kájákó) és bandája Luca napi műsorával folytatódott. Az élő népzene sodró ereje, az autentikus néptánc örökérvényű művészeti kincse, a nézőket egy szemet-lelket gyönyörködtető „zenés-táncos utazásra” invitálták, melyen a muzsika és a tánc érezhetően teljes szimbiózisban egymást erősítve lélektől lélekig hatott. A naphoz méltón az est táncházzal zárult.