Fedák Sárit idézték meg a Magyarpolányi Pajtaszínházban

A Dávid Zsuzsa rendezésében színpadra állított mű nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy a feledés homályából a huszadik század kiemelkedő színésznőjének, Fedák Sári primadonnának az életét a színházszeretők elé tárja. A tiszteletadás jegyében született, Dávid Zsuzsa és Szűcs Nelli által közösen írt emlékest anyagát egyrészt a primadonna emlék- iratából – az Útközben I–II. és a Te csak most aludjál, Liliom… önéletrajzi kötetből –, továbbá egyéb megemlékezésekből, levelekből, a Színháztörténeti Intézet anyagaiból és a Színházi Élet című egykori folyóiratból összegyűjtött írások adták. A magyar operettjátszás ikonikus alakjának legendás szerepeiből Szűcs Nelli által előadott dalok a precíz dramaturgiai szálra felfűzött prózával és a teljes színészi átéléssel párhuzamosan komponálták kerek egésszé a színpadi művet.

Figyelemre méltó érdekesség, hogy a Nemzeti Színház színművészét gyökerei – mint nagy elődjét – Beregszászhoz kötik. Nem véletlen tehát az a színészi vállalás Szűcs Nelli részéről, hogy Fedák Sárit azokhoz is közelebb hozza, akik esetleg csak ködös ismeretek birtokában vannak az egykor ünnepelt operettcsillaggal kapcsolatban. A darab továbbá üzenet annak a generációnak, amelynek Fedák Sári neve szinte már semmit nem mond, holott ő nemcsak munkássága, kivételesen ragyogó személyisége, tehetsége, hanem koholt vádak alapján történt meghurcoltatása okán is megérdemli, hogy az emlékezés által mégis a halhatatlanok közé sorolják, rehabilitálva ezáltal, mementóként megőrizve az utókornak.

Szűcs Nelli kiforrott színészi tehetsége birtokában, professzionális átéléssel formálta meg a fiatal, az érett, majd az élet viszontagságai által elgyötört Fedák Sárit, mindezt úgy, hogy a történethez szervesen kapcsolódó személyek karaktereit is megidézte, egy-egy, a cselekmény által fontosnak ítélt jelenetben például Molnár Ferencet is. Az író volt az a férfi, akivel a primadonnának viharos szerelmi kapcsolata volt, s olyan házassága később, mely egyben a válásukat is magában hordozta. Ugyanakkor színpadra varázsolta Rákosi Szidit is, akinél színinövendék volt Fedák Sári.

A színművész olykor mesélőként bontakoztatta ki a fontosabb történéseket. Olyan hévvel játszott, hogy a darab első percétől az utolsóig fenntartotta közönsége figyelmét. Bemutatta, miként lett a már kislányként színésznőnek készült Fedák Sáriból az operettjátszás nagyasszonya, akinek azzal az életét megnyomorító érzéssel is meg kellett küzdenie, milyen, amikor a legjobb barátja elárulja. Bizonyítatlan vádak alapján Fedák Sárit börtönbüntetésre ítélték, nyolc hónapot töltött a rácsok mögött. Miután szabadon engedték, szembesülnie kellett a szakmai féltékenységgel, az emberi rosszindulattal. Az örömök és sikerek sorozatát megélő primadonna életét drasztikus hirtelenséggel, nem várt fordulatként érte a szívet tépő bánat.

A tragédia után kiátkozták, megbélyegezték: elidegenítve ezáltal hőn szeretett hivatásától, a színészi léttől.

A színpadhoz többé már nem volt számára visszaút, a lelki teher következtében az egészsége is megromlott, nem sokkal később meghalt.