Tokody Ilona operaénekes zsűrizte a diákokat a veszprémi versenyen

Zsűrizni jött a zeneiskolába, de a megyében is gyakran lép fel.

– Legközelebb március 14-én énekelek Vivaldit, Mozartot, Cézar Franckot a férjemmel, Muskát András tenorral együtt Balatonfüreden a Mendelssohn Kamarazenekarral. Felhívott Kováts Péter, a zenekar művészeti vezetője. Van egy zenekari estjük, volna-e kedvünk ott énekelni, kérdezte. Jó a kapcsolatom vele és a zenekarral, kölcsönösen tiszteljük, szeretjük egymást.

Korábban is adtak közös koncertet.

– Igen, régi a kapcsolatunk. Minden kamarazenekarnak megvan a saját karaktere, a Mendelssohn meleg hangszínnel játszik, öröm vele együtt énekelni. Több fellépésünk volt már, a füredi vörös templomban és az Anna Grand hotelben, amelynek olyan csodálatos az akusztikája, hogy az ember jobbat nem is kíván. Azt az akusztikát szeretném mindenhova magammal vinni.

2007-ben a VeszprémFesten, az operagálán Polgár Lászlóval együtt énekelt.

– Az volt az utolsó közös fellépésünk. Számomra nagyon szép emlék. Azóta is keresem a koncert felvételét, jó lenne a saját archívumomba. Szép koncert volt, kedves partneremmel, Polgár Lászlóval, Lukács Gyöngyivel és Bándi Jánossal együtt.

A VeszprémFest programját később is figyelte?

– Most kritikus leszek. Az utóbbi években előfordult, hogy kimaradt a komolyzene, ez fájt. Az nem maradhat ki, nem veheti át a helyét a könnyű­zene. Szeretem a jó könnyűzenét, de nem a klasszikus zene helyett. Meg kellene tartani az egyensúlyt, a komolyzenét nem lehet kiszorítani. Ezen a versenyen is arról beszéltünk a kolleginámmal, mennyire alapvető, hogy a fiatalok éneket tanuljanak, énekeljenek.

A zeneiskola ötödször szervezte meg a versenyt.

– Nagy dolog, hogy egy vidéki zeneiskola vállalja ezt a feladatot. Azért is, mert az éneklés nagyon fontos, mindenkinek kellene énekelni. A versenyen részt vevők megmutatják magukat, a tudásukat, akkor is boldogan jönnek, ha nem nyernek. A részvétel a lényeges, az, hogy ezeket a fiatalokat a komolyzene árassza el. Fantasztikus, hogy ilyen sokan, ötvenöten vesznek részt ezen a versenyen.

Mindenkit meghallgat, tanácsot ad?

– Mindenkit. Az énekes növendékek két darabbal jöttek, az egyiket magyarul kell előadni, amivel teljesen egyetértek, mert az ember magyarul ne felejtsen el énekelni. Első az anyanyelv, később az énekes könnyebben elsajátítja az idegen nyelvű dalokat is.

Hogy látja ma az iskolai éneklés helyzetét? Mintha visszaszorult volna a kóruséneklés.

– Nagyon fontos, hogy már gyerekkorban foglalkozzunk a zenével. Én például a bölcsőben énekeltem. A zene jobbá tesz. Lélekemelő, lelket nevelő, csodálatos műfaj. A művészet olyan ága, ami az ember lelkét érinti. Tudom, hogy mostanában kevesebb a kórus, pedig az ember az énekkarban átélheti a családiasságot, az összetartozást, együtt muzsikálást, együtt zenélést. Teljesen más, mint mikor az ember egyedül énekel, egyedül áriázik. Még a hangképzés is más. Én nagyon sokáig énekeltem kórusban, iskolában, egyetemen, zeneakadémián. A magyar népnek csodálatos hagyományai vannak a népi kórusok, népi táncok területén. Azt kívánom fiataloknak, idősebbeknek, hogy minél többet legyenek együtt, énekeljenek kórusban, közösségben.