Molnár Eszter szerint a hagyományok irányt mutatnak

– Nagyjából hatéves lehettem, amikor édesanyám táncolni kezdett a Pintér Tivadar által vezetett Nike Néptáncegyüttesben, én pedig sokszor elkísértem, és lestem, hogyan sajátítják el a technikát, a tánclépéseket, a koreográfiákat. Később, mikor már befértem a csapatba, a nézőtérről lassan feljutottam a színpadra, elkezdtem táncolni a felnőttek csoportjában. A középiskolás éveket követően egy időre ismét a nézőtérre kerültem, de a tánc és főként a néptánc iránti rajongásom megmaradt.

2011-ben Papp Juditnál kezd­tem hastáncolni, majd a Fűzfő Hagyományőrző és Nosztalgia Tánclubbal közös decemberi gála után már nem volt megállás, ott ragadtam. Elvégeztem a székesfehérvári Alba Regia Egyesület által szervezett kétéves néptánc- csoport-vezetői tanfolyamot, és azóta is – ahogy időm és energiám engedi – folyamatosan továbbképzem magam – kezdi Molnár Eszter, aki szerint a néptánc szinte mindenre megtanít, amit a mindennapi életben használnunk kell. Megtanít közösségben működni, karbantartja a memóriát, fizikailag is tartást ad, rengeteg pluszismerettel bővíti a tudásunkat. Ezeken felül tudatosan és tudattalanul is továbbvisszük azt a rengeteg tudást, amivel a régebbi korok emberei rendelkeztek.

Eszter tavaly Balatonfűzfő Kultúrájáért kitüntetést vehetett át ünnepélyes keretek között a művelődési központban.

– 2010-ben édesanyámnak posztumusz díjat ítéltek oda, tehát elsősorban emiatt volt hatalmas öröm és megtiszteltetés, de végignézve azok névsorát, akik az évek során ezt a kitüntetést átvehették, úgy érzem, hogy bekerültem egy olyan csoportba, amelybe tartozni nagy büszkeség, de természetesen nagy felelősség is – folytatja Eszter, aki a Kenderfűz Néptánccsoport vezetője. A csoport 2018 őszén alakult, szinte teljesen kezdő, táncolni vágyó felnőttekből, azzal a céllal, hogy megismerjék a Kárpát-medence táncait, dalait, viseleteit, népszokásait. 2018 áprilisában a Vegasz vezetője lett.

Meglepetésként érte a felkérés, mely elsőre nagy feladatnak tűnt, de pont egy olyan élethelyzetben találta meg ez a feladat, amikor úgy érezte, hogy kellő ideje és energiája van ahhoz, hogy eleget tegyen a felkérésnek. A korábbi elnökségi tagok gyorsan elfogadták, és szinte zökkenőmentesen, kicsit megújulva, de a rendezvény hagyományait is megtartva bonyolították le a XII. Gombócfesztivált. Személy szerint a legbüszkébb a 2019/2020-as szilveszteri rendezvényükre és a Trianon 100 emléknapra megnyert pályázatra. Sajnos a rendezvényt a vírushelyzet miatt el kellett halasztani, de reméli, hogy decemberben már semmi nem áll ennek útjába.

– Hagyományaink, szokásaink úgy védték lelkünket és mentális egészségünket, akár testünket a ruhák vagy házaink. Ezek nélkül, sokszor úgy érzem, mezítelenül állunk a viharban, és nem találjuk a helyünket ebben a sokszor kaotikusnak tűnő világban. A szokások és a hagyományok irányt mutattak, rendet teremtettek, a közösségnek pedig óvó-megtartó ereje volt, és remélem, hogy van ma is – fejezte be a beszélgetést Molnár Eszter.