Vigh Andrea nemcsak játszott, hanem beszélt a hárfáról a fűzfői közönségnek

A változékony idő miatt koncertet a Mámai templomrom helyett a közösségi házban tartották meg. Vigh Andrea ezer szállal kötődik Balatonfűzfőhöz, és amikor megtudta, hogy a méltán népszerű romkerti esték bevétele is a Jézus Szíve-plébániatemplom harangjaiért folyt be, így ő is természetesnek vette, hogy az estjének bevétele jótékony célt szolgáljon. Egy családias hangulatú, közvetlen, interaktív előadást hallhattak a nézők, ahol Vigh Andrea nemcsak játszott, hanem bemutatta a hárfát a közönségnek.

Megtudtuk, hogy a hangszer ötezer éves múltra tekint vissza. A hárfa húros, pengetős hangszer. Jellegzetessége, hogy húrozatának síkja merőleges a húrok rezgését hangként kisugárzó hangszertetőre.

A húrok a hangolásuknak megfelelően különböző hosszúságúak, emiatt a hárfák körvonala gyakran háromszöghöz hasonló. A húrok a hárfa teste és hozzá csatlakozó nyaka között feszülnek, ezek végeit egy harmadik elem, az oszlop kötheti össze. Felépítése alapján a hárfa lehet ívhárfa vagy szöghárfa, ha oszlopa is van, kerethárfa.

Vigh Andrea már fiatalon beleszeretett a hárfa hangzásvilágába. Ebben az időben azonban a hárfa alapfokú oktatása még egy zeneiskolában sem létezett, ezért 10 éves korától zongorázni tanult. Hárfa­tanulmányait 1977-ben kezdte a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában, 1981-ben sikerrel felvételizett a Zeneakadémiára, diplomáját 1986-ban szerezte meg hárfaművész-tanári és zeneelmélet tanári szakon, jeles minősítéssel.

A Vigh Andrea koncertjén a IX. századtól napjainkig csendültek fel dallamok. A barokk és romantika korszakába is tettünk egyfajta zenei időutazást. Händel, Debussy, Donizetti, Bach művei átjárták a közösségi ház falait, a legvégén pedig Smetana–Trneček Moldva fantáziája zárta a koncertet.

A közönség vastapssal hálálta meg a gyönyörű estét.