A Tapolcai életrajzi lexikon a város élő önismerete

Kertész Károly vallja, hogy a lexikon számára élete egy fontos szeletét jelentette.

– Az én „tapolcaiságom” megalapozója volt ez a kényszer szülte önként vállalt feladat, azzal a rengeteg munkával együtt, amely végigkísérte az egészet. Égető szükség volt egy ilyen kiadványra, de személyes indokaim is voltak a megírására. 1967 tavaszán ifjú, de már tapasztalt zirci járási könyvtárosként a Veszprém Megyei Könyvtár igazgatóhelyettese keresett meg azzal, hogy volna-e kedvem elvállalni Tapolca városi és járási könyvtára vezetését. Rövidesen a tapolcai tóparton működő könyvtárban találtam magamat.

Amikor lélegzethez jutott, körülnézett Tapolcán, hova is került. Keresni kezdte a településről szóló irodalmi adalékokat, leírásokat. Igyekezett beszerezni azokat az írásokat, dokumentumokat, amelyeket a szűkebb tájról, a településről, az itt élőkről valaha, valahol közzétettek. Így jó tíz év alatt kialakult a helyismereti gyűjtemény magja.

– Gyakran szembekerültünk a helyi közszereplők eltérő, ellentmondásos megítélésével. A dilemmáink különösen akkor éleződtek ki, amikor eredetiben vagy mikrofilmeken beszereztük a régi, egymással vetélkedő, gyakran perlekedő, sőt veszekedő helyi sajtótermékeket. Ezeket a 90-es években digitalizáltattuk, máig Tapolca talán az egyetlen olyan város az országban, ahol minden helyi sajtótermék eredetiben vagy digitális változatban megtalálható a könyvtárban.

A 19. század végétől az újságokból kiderült, hogy Tapolca sohasem volt konfliktusoktól mentes település. Már a korábban a látszólag homogén gazdatársadalom vezetői, hang­adói között is voltak ellentétek. Az elmondottak és más történések tanulságai mind hatottak a Tapolcai életrajzi lexikonra.

– Először az országos hírű tapolcaiak életrajzait gyűjtöttem össze az 1980-as évek elején, mert kiderült, hogy még olyan fontos személyeket sem igazán ismertek a tapolcaiak, mint Török János vagy testvéröccse, Antonius Flórián. Batsányi János költőről sem tudtak mit mondani, legtöbben még vers­címeket se. Sokat beszélgettem a helyi társadalmat jobban ismerő személyekkel – mondja a szerkesztő, aki mindig vallotta, hogy egy igazgató ne csak dirigáljon, érdemi szakmai feladatokat is végezzen.

– Egyre több jelzés jött: próbálkozzunk meg az egykor itt élők életének, tevékenységének bemutatásával. Kevés igazán használható példa állt előttünk. Mégis bele kellett vágnunk. Előfordult, hogy egyesekről akár két-három oldalt is lehetett volna írni, míg másokról szinte csak információmorzsákat találtam. Ritka nagy szerencse volt, ha rábukkantam az érintett családból valakire, esetleg eredeti okmányt, fényképet is tudtam szerezni…

Gondot okoztak neki az anyakönyvi adatokhoz való hozzáférés nehézségei. Fontos volt, hogy azok kerüljenek be a gyűjteménybe, akik nyomot hagytak a településen, akik hírét erősítették az országban vagy a régióban.

– Az 1990-as évek végére közel háromszáz komplett életút állt össze, miközben már a 80-as évek elején arra jutottam, hogy leginkább olyan életrajzokat kell összeállítani, amelyekben az „anyakönyvi tapolcaiság” mellett a legdominánsabb közös vonás, a „tevékeny tapolcaiság” kimutatható. Fel kellett vállalnunk, hogy máshonnan nézve érdektelen embereket is megmutatunk, akik jellemző szerepet játszottak a helyi társadalomban.

A kiadás költségeit a Tapolcai Városszépítő Egyesület vállalta magára, így 2000-ben megjelent a Tapolcai életrajzi lexikon 270 oldalon. A lexikont kézről kézre adták, rácsodálkozva a kevésbe ismert régi tapolcaiakra. Néhányan megsejtettek valamit a hely szelleméből, mások a múlt és jelen összekötéséről vallottak.

– Az elismerések mellett kaptunk javaslatokat a folytatásra és új személyek felvételére – mondja Kertész Károly, aki az életrajzi lexikon szinte minden betűjét maga írta, de csak összeállítóként és szerkesztőként jegyzi, érzékeltetve, miszerint a mű egésze a közösség, akár az egész város terméke, érdeme és érdeke.

A Tapolcai életrajzi lexikon az első ilyen kiadvány volt a megyében, példája nyomán születtek meg a hasonló ajkai, devecseri, keszthelyi, balatonfüredi kiadványok. Később megjelentek a lexikon további kötetei, melyek tartalma már az interneten is elérhető, mostanra pedig napvilágot látott az ötödik kötet.

– Az érdem a Tapolcai Városszépítő Egyesületé, és főképpen annak elnökhelyettese, Varga Károlyné egykori igazgatóhelyettes kitartó munkájának eredménye – teszi hozzá Kertész Károly, akinek a tarsolyában még több mint kétszáz szócikk várja sorsát. Azt mondja, idős korára tekintettel ő már nem tervez több kiadást, de reméli, hogy folytatja valaki. Egyik ismerőse szerint az életrajzi lexikon Tapolca élő önismerete.

– Aki használja, az Tapolcát és önnön magát is jobban megismeri és talán jobban meg is érti – szögezi le a szerkesztő.