„Pedig nem is szeretem az imprót” – Hangos kacajok és értékes előadások

A hétköznapjainkban azt látjuk, hogy nincs időnk túl sokat várni valamire, amiről nem vagyunk teljesen biztosak, hogy megéri. Mindent azonnal akarunk, lehetőség szerint rövid idő alatt megszerezni. A Momentán udvarban viszont az előadás végével a nézőközönség nem mozdult: megvárta a következő előadást is.

Nem csoda, hiszen legtöbben már régen nevettünk ennyire hangosan és szívből – saját magunkon. A Momentán Társulat udvarában valami olyasmi történik a Művészetek Völgye minden napján, ami máshol talán nem: az improvizációs társulat önismeretre sarkallja a nézőket, görbe tükröt tart, de nem elitista, nem gondolják magukról, hogy megtalálták a bölcsek kövét.

Ez az attitűd érződött Tari Annamária előadásán is, amit a Momentán Társulattal közösen mutattak be/játszottak el/ adtak elő. A műfajt, és hogy mit is csináltak nehéz lenne egy szóval kifejezni: egy tudományos beszélgetés darabjait improvizatív színházban mutatták be, miközben a nézők ötleteket adtak és kérdéseket tettek fel.

De mi az az impró? Az improvizációs színház mindig a pillanatnyi eszközöket és témákat használja fel. Itt nincs idő díszletet építeni, hiszen, ha a közönség azt kéri, hogy mutassanak be egy megcsalást bemutató jelenetet, ott nincs idő rendezkedni, de gondolkodni sem sok. Gyors észmunka és kreativitás: ez teszi az imprós színészt jóvá. Nem utolsó sorban pedig az önismeret. Hogyan legyek valódi, és hogy engedjem, hogy a másik is önmaga lehessen mellettem? Ez a színpadon borzasztóan hasznos tanulság az életben is fontos lenne: erről beszélt Tari Annamária pszichológus az előadáson.

Tari Annamária klinikai pszichológus, pszichoterapeuta, szűkebb szakterülete a pszichoanalízis. Ezek mind ijesztő tudományágnak tűnnek leírva, de aki ismeri Tari Annamáriát, vagy olvasta a könyveit, az tudja, hogy az évtizedes tapasztalatait olyan könnyedséggel adja át, mintha bárki bármikor pszichológus lehetne. Ez persze nem ilyen egyszerű. A párkapcsolati előadás során olyan evidenciákat mondott ki például, amelyek belegondolva egyértelműek, mégsem mertük még magunkat szembesíteni vele soha. Az egyik ilyen nagyon fontos konklúzió, hogy a társadalmunk már nagyon nehezen lép ki a nárcisztikus attitűdből – tehát minden mindig rólunk szól.

Egy ilyen kimerevített képből, mint az „én kommunikáció” (tehát nárcisztikus attitűd) a Momentán Társulat rögtön tucatnyi különböző helyzetet varázsolt a színpadra, a nagy részében pedig magunkra is ismerhettünk, talán épp ezért volt könnyfakasztóan vicces és mindeközben véresen komoly is az előadás.

A nap végére, amikorra Tari Annamária után A főhős: Grecsó Krisztián és a Momentán előadását is végignéztük már rengeteg különböző érzelem kavargott mindenkiben. Habár a délutánt nem koncerteken, hanem előadáson töltöttük, rengeteg energiával és nagyon sok válasszal töltött fel mindenkit. Az udvarból kifelé még hallani lehetett pár meglepett embert, aki talán sose hitte, hogy egyszer így fogja eltölteni egy napját a Művészetek Völgyében: „pedig nem is szeretem az imprót”.