Balatonkenese volt a Cserháti Könyvszalon vendége

A szervező Veszprém Megyei Honismereti Egyesületnek és a Kölcsey Könyvesbolt dolgozóinak köszönhetően október utolsó hétfőjén ismét megnyitotta ajtaját a Cserháti Könyvszalon.

Őrsi Ágnes

Ezúttal Balatonkenese volt a vendég, a megjelent hölgykoszorú tagjai: Vér Lászlóné nyugalmazott pedagógus, a Balatonkenesei Tájház nyugalmazott vezetője, helytörténész, több könyv alkotója, illetve társszerzője, Györgydeákné Takács Hajnalka nyugalmazott könyvtárvezető, a balatonkenesei Pálffy-könyv teljes szövegének, a Kenesei időutazás című könyv hat fejezetének és egy helytörténeti füzetkének írója, Szűcs Anikó újságíró, fotós, a Pálffy-könyv fotóinak készítője és Győrfi H. Mariann – a Közművelődési Intézmény és Könyvtár egykori igazgatója – vállalkoztak arra, hogy Kenese kincseit megosszák az érdeklődőkkel. A találkozó szóvivője S. Laczkovits Emőke közismert néprajzos szakember volt, aki maga is egy szatyornyi kenesei kiadvánnyal érkezett a szalonba.

Keneséről jött a citeraművész, Bucz Júlia az EKF 2023 nemzetközi kapcsolatokért felelős munkatársa is, aki ismert és még nem hallott balatoni dalokkal biztosította a jó hangulatú bevezetőt, ami után a műsorvezető megjegyezte, milyen jó, hogy szélesebb körben is megismerhető a kenesei könyvtárosok, pedagógusok, népművelők honismereti munkássága. Ez jóval több a helytörténetnél, hiszen a honismeretnek a néprajz is része. Így tartotta ezt Ráskyné Zsuzsa a Veszprém Megyei Pedagógiai Intézet munkatársa is, aki a településen sokáig szervezte a népismeret, honismeret továbbképzést. Munkájának követői lettek, és ma már az iskolai tananyag része is a honismeret.

Ezúttal is fontos kiadványok borítottak be a kisasztalt; bemutatva az értékeket, amelyek Balatonkenesét a magyar művelődéstörténet fontos helyszínévé emelik. Mit is ismer az átutazó Balatonkeneséről? A Zsindelyes csárdát, a Sós-hegyet, hallott a tátorjánosról, a Tájházról, a borrendről, és talán a kenesei Kossuth – kultuszról is. Most kiderült, a helyiek milyen egyetértésben, örömmel végzett közös munkával őrzik a múlt emlékeit, igyekszenek biztosítani az információ folyamatosságát, kezdve az 1960-as években indult honismereti publikációktól a település ezeréves évfordulójára megnyílt Tájház kincseinek gyűjtögetéséig, vagy az „Egy kis hazai” című turisztikai kiadványig, ami egy jól sikerült kiadványsorozat abszolút helyi darabja – helyi szerzővel, szerkesztővel, fotóssal. Második kiadásban is elfogyott a „Kenesei időutazás”. A kötetben a kenesei fürdőélet, – fürdőkultusz kialakulásáról, a rendkívüli jelentőségű közlekedésfejlesztésről, a vasútépítésről is láthatunk korabeli fotókat nem is szólva a hajdanán kizárólagos megélhetést biztosító halászatról, amit úgy megbecsültek a helyiek, hogy a kenesei református templomban a halászoknak külön padja volt. Csak egyet lehet érteni S. Laczkovits Emőkével, aki többek között Andrásfalvy Bertalant idézte: „A hazát szeretni, csak a szülőföldön lehet. Az otthontalan ember olyan, mint a hajléktalan, nincs kötődése, nincsenek gyökerei.”

Hogy a keneseieknek nincs ilyen gondja, arról meggyőződhetett a legutóbbi Cserháti Könyvszalon közönsége.

Friss hírek Veszprém Megyéből

A dosszié további cikkei

Friss hírek Veszprém Megyéből

A dosszié további cikkei

Ezek is érdekelhetik