Pajor András atya volt a KÉSZ vendége

Leszögezte, ő maga négy komponensből áll: ember, pap, magyar és író, eszerint szemléli a világot. Magyarázta, mit is jelent az „írástudó” titulus; Jézus szerint az írástudás nem a betűvetés tudományát jelenti. Azokra gondolt, akik fejből tudták az Ószövetséget, sőt a megfelelő bibliai tanítást értelmezni tudták, és az életre alkalmazni. Új forrást adott ehhez az Újszövetség, a szenthagyomány. A teológia átmosódik a való élet tudományaiba, a mai ember számára ez az írástudás fogalma. Benne van ugyan a zsigereinkben az írás, az írástudás, a nyelvhelyesség, a szövegértés, de tényleg érted, amit olvasol? Keresztényebbé tenni az életet annyit tesz, hogy valamennyi területén mindent az egyetlen kinyilatkoztatással kell összhangba hozni! Az írástudó, aki a kinyilatkoztatást értelmezi és alkalmazza, hibát is elkövet. Például nem volt minden rossz, ami a nagy elnyomás régiójából érkezett – gondoljunk csak az orosz ember belső értékrendjét kifejező természetes vallásosságára.

Az írástudók feladata az új feltárása is; ki kell válogatni, számon kell tartani a kortárs klasszikusokat! Saját korunk szellemi-lelki örökségét kell továbbadni! Ez a befogadó feladata is, aki az adott képet nézi, vagy verset olvassa. Mi alapján válogassunk? A keresztény gondolatiság folytatólagossága alapján, tiszteletben tartva a hagyományokat, és meríteni kell a meglévő értékekből. A létező kulturális kötődést kell továbbvinni – hangsúlyozta az előadó. Ehhez esztétikai alapkategóriákat ajánlott; a műfaj a tartalommal legyen egységben, továbbá amit választunk, legyen szép, jó és igaz! Ezen alapelvek alapján kell értelmezi az újat, a kortárs irodalmat, művészetet, zenét, hogy beteljesedjen a katarzis. A karizma lényege: a keresztény ember tudatában van annak, hogy küldetése van másokhoz.