Ősi jelképvilágot használ a szőttesein az olaszfalui iparművész

– Mindig érdekeltek a kézműves tevékenységek. Már kiskoromban kötöttem, horgoltam, hímeztem. E téren édesapám volt a példaképem. Akkor köteleződtem el végképp a népművészet iránt, amikor gyerekként a veszprémi Óváros téri mesterségbemutatón láttam egy idős nénit csuhéfigurákat készíteni. Hazamentem és megpróbáltam utánozni. Elkezdtem a kukoricahéjat sodorni, hajtogatni a saját elképzelésem szerint. A sokadik dísz lett csak igazán szép. Később számos pályázati sikert értem el a paraszti és az egyházi élet jeleneteinek megformálásával.

Hogy miért olyan jó elfoglaltság a csuhézás? Természetes anyagot foghatok a kezeim közé, és az aprólékosan kidolgozott alakok nagyon kifejezőek, akkor is, ha nincs szemük, szájuk, orruk – idézte fel B. Dobos Teréz, aki a Veszprém Megyei Népművészeti Egyesület tagjaként és népi játszóház-vezetői tanfolyamra járva több népi mesterségbe betekintést nyert. Kiderült, hogy a szövés az igazán neki való. Ma már úgy érzi: minél többet tud erről a szakmáról, annál inkább rájön, hogy nem eleget.

Páros madarak

– Eleink vásznaikba tudatosan beleszőtték a környezetükben látható formákat, mindegyik szimbolikus értékkel bírt számukra. Azt a mintát használták, amiben hittek, ami nekik fontos volt. Így jelenik meg munkáikon a kereszt, az életfa, a páros madár, ami a szerelmet, az alma, ami a teljességet fejezi ki. A vászonszőtteseken, a vastag, padlóra helyezett és a faliszőnyegeken, az erdélyi festékeseken se volt mindegy még az sem, egy kis csillag hova kerül, annak is jelentősége volt. Főként az számított, kiknek készültek, fiatal pároknak, még házasulás előtt állóknak, gyerekeknek vagy keresztszülőknek.

Szeretném ezeket a jelképrendszereket megőrizni. Figyelek arra, hogy munkáim ma is praktikusan használhatók legyenek, ugyanakkor kutatom a régi mintákat, technikákat. Úgy szeretném azokat átmenteni a jelenbe, hogy hűek maradjanak eredeti szépségükhöz, de mindegyikhez a magam kézjegyét, gondolatvilágát is hozzáteszem – sorolta a népi iparművész. A szövéshez szükséges apróbb eszközökkel rendelkezik, vannak karmantyúi, körmöcskéi és szádfái, amikkel szalagokat lehet készíteni. Az évek során emellett beszerzett asztali és álló kereteket, hét szövőszéket is. A nagyobbak közül hármat felállított olaszfalui otthonában. Nyáron tető alatt a szabadban, az udvaron is dolgozik rajtuk. Attól függ, melyiken, hogy milyen fonalat használ a felvetéshez, például rongyot vagy gyapjút, és mit szeretne készíteni.

Bakonyi kedvelt minták

Egészen vékony, finom textíliák is kikerülnek kezei közül: konyharuhák, kenyértárolók, zsákocskák, abroszok, függönyök, törölközők és kötényruhák, szoknyák, kabátok. Megjelennek rajtuk a Bakonyban kedvelt kígyóhátas minták, amelyek hullámvonalakat formáznak kék-fehér vagy piros-fehér színben.

Már kitapasztalta, hogy a csíkos minták akkor szépek, ha a megfelelő arányokat megtalálja. Ezért még az aranymetszés szabályát is alkalmazza, mely a természet- ben és a művészetben gyakori: egyensúlyt teremt a szimmetria és az aszimmetria között. Eszerint egy nagyobb rész úgy aránylik a kisebbhez, ahogy kettőjük összege a nagyobbhoz.

Meditatív munka

Azt gondolhatnánk, hogy mivel egy-egy szál elhelyezésével csak tizedmilliméterrel nő a vászon hossza, a szövés nehéz, sokáig tartó feladat, nagy kitartás kell hozzá. B. Dobos Teréz szerint inkább meditatív munka, ami jó a lelkének, alkalom, hogy magába mélyedve elgondolkodjon.

– A kezemet és a lábamat egyszerre használom, a jobb és a bal agyféltekém egyszerre dolgozik. Kellemes állapot az alkotás. Lehetőséget ad arra, hogy kapcsolatba kerüljek a belső énemmel. Azzal, hogy a vetélőt, a csónakot újra és újra keresztbe dobom, jól haladok, és mivel nem a szövésből élek, hanem tanítom ezt a mesterséget, nincs rajtam határidőkből, a bevétel szükségességéből eredő nyomás. Megmaradt nekem a szövés öröme, ez számomra a kikapcsolódás. Nem siettet az eladási kényszer. Az önvalóm keresésére nyílik alkalmam, miközben egyedi kézimunkákat készítek a saját otthonomba.

Emellett gyakran találkozhatnak velem mesterségbemutatókon, játszóházakban, szívesen vezetek szövőszakköröket – mondta el az asszony, akit nemrégiben a Magyar Kultúra Lovagjává avatták, méghozzá földijei, az Olaszfaluért Kulturális Alapítvány javaslatára.