A szeretetkeresésről szól a Mozart!

Rendezője, Somogyi Szilárd, leginkább a szeretetkeresést szeretné a darabbal érzékeltetni. Szavai szerint kifejtésre érdemes az az emberi belsőben dúló harc, ami a gyerekkori sztárság és a felnőttkori sikertelenség mögött rejlik. Ugyanúgy, mint az, hogy döntéseink mennyire befolyásolják életünket. A nagy zeneszerző mindezek mellett a lelkiismeretével harcolt, világhírnévre törekvése úgymond édesanyja életébe került. A musicalben mindez megjelenik és amellett, hogy felhangzanak benne zenei idézetek Mozart műveiből, lendületes, izgalmas, fülbemászó mai dallamokkal szolgál a közönségnek. 

– Mozart nem vágyik másra, csak, hogy szeressék és elismerjék. Ezért mindenre képes, miközben nem egyszer akadályozzák, kihasználják. Sokszor egy eszköz, amellyel mások magasabbra juthatnak a társadalmi ranglétrán. Furcsa pszichológiai defektet okozhat a lélekben, ha nem tudjuk az ilyen helyzeteket megfelelően kezelni. Mozart rengeteg olyan művet szerzett, amiben zsenialitása abban bontakozott ki, hogy ezeket a feszültségeket kiírta magából. Talán ezért túl sok nála a hangjegy – állítja Somogyi Szilárd, aki rendezői feladatának tartja, hogy próbálja megfejteni a zenét. Elképzelése szerint a színpadi történet Mozart agyában, elméjében, pszichéjében játszódik le. A darab így az emberekben dúló konfliktusok kivetülése. 

A címszerepét – váltott szereposztásban – Nikita Braga alakítja. Tudni lehet róla, hogy édesapja operaénekes. Nagyon kicsi kora óta zenél: négyévesen kezdett el zongorázni, ötévesen már zeneiskolába járt. Mozart művei mindig részei voltak életének. Mostanában, amikor készült a musicalre, újra elkezdte azokat hallgatni. Érdekesen fogalmazott arról, mit szeretne Mozartot játszva megmutatni. Úgy véli, a zeneszerzőt korunkban mindenki zseninek nevezi, mégis keveseket érdekel, ki volt valójában. Bragának az is számít, milyen ember. Szavai alapján nem egy tipikus hőstenor, Rómeó. Inkább úgy bolond, mint egy gyermek. "Nem kedves, de furcsa módon szerethető. Megnéztem az Amadeus filmet és olvastam Mozart leveleit. Találtam pár kis közös dolgot köztem és közte. Nem tartom magam bolondnak, de nekem is van egy különleges nevetésem és elég hangos tudok lenni. Ezeket az azonosságokat szeretném belevinni a karakterbe, de úgy, hogy közben ne legyen túl sok, se pedig túl kevés" – árulta el a színész.

A zeneszerző édesapját – váltott szereposztásban – alakító Cservenák Vilmos a Petőfi-színház társulatának tagja. A darab egyik fő vonalát jelentő apa-fiú kapcsolat színpadra viteléről, azzal kapcsolatos gondolatairól vallott. "Leopold az egyik percben öleli, simogatja fiát, hogy mennyire fontos neki, mennyire szereti, a másikban borzasztóan szigorú, kemény vele. Számomra azért nehéz ez, mert ennél bonyolultabbnak tartok minden emberi lényt. Igyekszem ezen kívül más színeket szintén megmutatni jelleméből. Nyilván nem ez a főszerep, de minden az apa alakjának, viselkedésének, reakcióinak van alárendelve. A színházban sokszor kell olyat játszani, amit igazából csak elképzelni tudunk. Nem tudom, én apaként hogyan viselkednék, ha lenne egy olyan gyermekem, mint Wolfgang. Problematikus ez a szituáció, hiszen az életben nagyon ritkán találkozunk igazi zsenikkel. Leopold azt az utat választotta, hogy felismervén a tehetséget, tűzön-vízen keresztül hajtotta fiát. Szünet nélkül azon munkálkodott, hogy mielőbb érvényesüljön. Ez volt élete célja, mindig erre koncentrált" – hangsúlyozta a színművész.