Bemutatta a Pannon Várszínház a Csókos asszonyt

Különleges előadásnak lehettünk szemtanúi a Pannon Várszínház Csókos asszony darabját nézve. A különlegessége sokmindenből tevődött össze. Egyrészről – habár nem sportszerű összehasonlításokba bocsátkozni olyasmin, ami a színházon nem múlik – a Pannon Várszínház helyszín és térkezelése ismét szimbólumokkal és csak jelzésértékében mutatkozott meg. Ez általánosságban még hozzá is ad az értelmezési réteghez, a Csókos asszony esetében egy-egy esetben talán zavaró volt, hogy nem volt egyértelmű, mikor melyik színész melyik térben van. Persze nem elvárható, hogy felépítik a Budapesti Operettszínházhoz hasonlóan a józsefvárosi bérlakás teljes díszletét. Azért a szűk keretek között is ötletesen és humorosan oldották meg a feladatot.

Különleges volt az is, hogy csupán 11 szereplő képes volt teljes tömegjeleneteket eljátszani, valamint, hogy a darabot élőzene kíséri végig. A Zerkovitz Béla és Szilágyi László által írt Csókos asszony dalait mindenki ismeri, ahogyan a történetére is emlékezhetünk. Nagy a készülődés a Nagytemplom utcai bérházban. Pünkösdi Kató (Zámbó Brigitta), a fiatal színinövendék, aki a Csókos asszony című operett címszerepét játssza hatalmas sikerrel, és Dorozsmay Pista (Soós Máté Bátor) eljegyzésére készülődik a háznép. Betoppan Báró Tarpataky (Szelle Dávid), a híres mecénás is, akit a délutáni előadáson elbűvölt Katóka tehetsége, és meghívja a lányt Bajza utcai villájába. A lány udvariasan visszautasítja a báró ajánlatát. Közben a vőlegény, bárhogy igyekszik, nem tudja visszaszerezni az átmulatott éjszakán zálogba adott jegygyűrűket, ezért megszökik. Amikor a vőlegény nem jelenik meg az eljegyzésen, Kató bánatában mégiscsak elindul a Bajza utcába…

A Csókos asszony egy igazi szerelmi történet mely, – mint az operett műfajának legjobbjai –, a világháborútól megtépázott Budapesten játszódik. Józsefvárosban, az 1920-as évek környékén szinte lehetetlen a nyomorból kitörni. Mégis, vagy éppen ezért, az élni akarás, a boldogság utáni vágy tobzódik az operettekben, a zenés játékokban és a kabarékban. Az előadásban olyan ismert, örökzöld dalok csendülnek fel, mint az Éjjel az omnibusz tetején, Gyere, te nímand!, Asszonykám, adj egy kis kimenőt!. 

Érdekes fordulat, hogy az eredeti történethez képest, hogy Báró Tarpataky-t nem egy idős férfi, hanem a nagyon is fiatal Szelle Dávid játssza. Az alaphelyzetben az idős mecénás a pénzt és a sikert, a nyughatatlan Dorozsmay Pista pedig a tiszta, gyermeki szerelmet formálja meg, ezek alapján pedig egyértelmű Katóka választása ebben a háromszögben (mégha meg is bicsaklik a térde közben), de a jó értékek közvetítése okán az operettnek muszáj őt Pista karjaiba lökdösnie, aminek eredetileg a nézők örülnek. Azzal, hogy Szelle Dávid egy érzelmes, fiatal és nagyon is szerelmes úr szerepét játssza, aki boldoggá akarja tenni Katót, Pista pedig továbbra is egy hóhányó… szóval a végén az igaz szerelem győzedelmeskedik, még így is.

Zámbó Brigitta tökéletes primadonna (jelentése olaszul "első hölgy", az a vezető énekesnő a társulatban, akire a főszerepeket osztják), tulajdonképpen a DEkaMerON előadáson nyújtott bemutatkozó előadása után ez szinte elvárás volt vele szemben, és nem ért nagy meglepetés, hogy tökéletesen alakított, énekelt, táncolt, egyszerre és külön-külön is. Szelle Dávid és Soós Máté Bátor szintén, ahogyan az determinált volt, lebilincselő előadást nyújtottak, kicsivel merészebb és simulékonyabb jelmezekkel néhol, mint amit vártunk volna. Kárpáti Barbara Rica maca szerepében rengeteg feladatot kapott ebben a darabban is, a hastáncosnőtől a szerelmes hősnőig. 

Amire viszont nem feltétlenül számíthattunk, hogy a darab négy legizgalmasabb és legviccesebb szereplői: Ibolya Ede szerepében Murvai Márton, Kubanek úr szerepében Keresztesi László, a Salvatore-t játszó Egri Zsófia és Csipcsala bácsi, vagyis Hédl-Szabó Dániel voltak.

Önmagában mulatságos volt, hogy Báró Tarpataky inasát (aki „nagyon inas”) egy nő játszotta el, mégpedig Egri Zsófia, aki az egyik pillanatban olyan jegesen lép be a jelenetbe, hogy nézőként is összerezzenünk, a másik pillanatban pedig totálisan oda nem illő mozdulatokat tesz. Ez a meghökkentés, ez az „oda nem illőség” rengeteg kacagtató pillanatot adott, miközben a karakternek voltak mélységei, szomorúsága, szerelme és csalódottsága is. Hédl-Szabó Dániel, vagyis Csipcsala bácsi Katóka anyukájaként persze helyzetéből adódóan is vicces volt, de erre Dániel olyan erővel tudott ráerősíteni, hogy még két sorral később is az ő mondatán nevettünk. És muszáj kiemelnünk Murvai Mártont, akiről eddig nem tudtuk, hogy csupán a mimikájával képes egyedül végigjátszani egy egész előadást úgy, hogy a közönség még értse is. Ez nem jelenti azt természetesen, hogy nem szólalt meg, Ibolya úr szerepében nemcsak a prózai szövegrészeknél, de a táncban és énektudásban is érdemes volt figyelni Mártont. Valamint Keresztesi Lászlóról is muszáj szót ejtenünk, aki talán a darab legnehezebb szerepét kapta. Kubanek úr erősen tört magyarsággal (német hatásra) beszél végig. Nem csak „úgy csinál”, nem csak imitt-amott, hanem a szerepének velejét adja a németes kiejtés és szóhasználat. Keresztesi László olyan könnyedséggel és olyan színtisztán profin beszélte, énekelte és táncolta végig ebben az elképesztő szerepben a Csókos asszonyt, amit nehezen hinnénk el, ha nem láttuk volna a saját szemünkkel. 

Ha valaki nem szereti az operettet (ahogyan alapvetően én sem – a szerk.), annak is érdemes elmenni a Pannon Várszínház következő előadására, hiszen őszintén mondhatjuk, nem mindennapi kortárs kalamajkát sikerült a színpadra vinni ez alkalommal.