Szent Gellért remetelakjának emlékét keresték a Bakonyban

Korábban már írtunk a Szent Mauríciusz-monostor udvarán folytatott feltárásról, ahol látszottak az épületegyüttes középkori falainak maradványai. A munkák befejezése okán újra megkerestük Nagy Szabolcs Balázs ásatásvezetőt és Gönczi Vivien régésztechnikust. Meglepetésről nem tudtak beszámolni korábbi eredményeikhez képest, ám számos részlet, összefüggés tisztázódott a kutatás vége felé előkerült leletek révén. A mívesen megmunkált, laposindás mintázatú szíjveretről – amely olyan öv végén volt, amivel a korabeli viseletet fogták össze – már beszámoltunk. Nemrégiben a szakemberek más fémdarabokat, -eszközöket szintén megmutathattak. Lakatot, vaskéseket, érdekes formájú sarlótöredéket és rézötvözetből készült könyvvereteket, amelyek középkori kódexek sarkait, előlapjait díszítették és kapcsolták össze.

Valószínűleg egykor konyhai hulladékoknak szánt halom volt ott, ahol egy helyen, egy kis területen számos állatcsontot és cseréptöredéket találtak a régészek. Például zöld és sárga mázas fazekak peremeit, aljait, és előkerült egy olyan lábas szépen megformált fogója is, aminek még tényleg lábai voltak – innen ered egyébként az elnevezés.

Az egyik kutatószelvény alján vörösesen kirajzolódott az egykori agyagpadló átégett szintje. Itt a kőfalú épületet megelőzően egy késő középkori faépítmény lehetett, mely egy tűzeset során teljesen elpusztult, évszázadokkal később mégis rá lehetett ismerni nyomaira. Az egykori faoszlopok, ágak formáját az agyagtapasztásukban látható, keményre kiégett lenyomatok őrizték meg. A faépítmény és a későbbi kőépületek létesítését megelőzően a területet temetőkertként használták. A padlószintek rétege alatt ugyanis több Árpád-kori sír is napvilágra került, az egyiknek deszkakoporsója, egy másiknak kőkeretelése is részlegesen megőrződött.

Egy másik kutatószelvényben pedig még látványosabb maradványt lehetett látni. Egy kőépület sarkát, amit kívülről utólag egy palánkszerkezet által megtámasztott földtöltéssel erősítettek meg, hogy így ellenállóbb legyen. Ennek az erődítésnek a kialakítását a Mohács utáni zavaros, belháborús időszak indokolhatta, amikor tartani lehetett támadástól, fosztogatásoktól.

Nagy Szabolcs Balázzsal, Gönczi Viviennel és a munkájukat segítő Molnár Szabolccsal és Wolf Ernővel a bakonybéli monostortól még elautóztunk a bakonybéli Szentkúthoz, és felsétáltunk a mellette álló sziklakiemelkedéshez, ahova ma kálvária vezet fel. A történeti hagyomány szerint itt lehetett Szent Gellért sziklába vájt lakja, amit egy középkori oklevél szintén megemlít. Kezd összeállni ennek kapcsán a kép – szögezte le az ásatásvezető a sziklaüreg mellett, amit barlangászok és geológus segítségével, speciális bontási technikával tártak fel. Csaknem öt méter mélységben elérve az objektum alját bizonyossá vált, hogy az üreget emberi kéz vájta ki. Használatát és a mellette egykor állt Árpád-kori kápolna építését a remetéskedés emléke és a szent korabeli kultusza indokolhatta. 

Szent Gellért Imre herceg nevelője volt. Aszkétaéletet élt, ám már gyerekkorában kiváló oktatásban részesült, később tudományokkal foglalkozott, többek között csillagászattal. Amint István fia 16 éves lett, barátjának, a szintén bencés szerzetesnek, Szent Günthernek a példáját követve hét évet remeteségben töltött a Bakonyban. István király épp Günther kezdeményezésére alapított olyan helyet Bakonybélben, ahova a szerzetesek elvonulhattak.