Mező Misi és az Eucharist: továbbadják az ajándékot, amit Istentől kaptak

Gável András és Gellért két és fél évtizede aktív szereplője a hazai keresztény könnyűzenének. A fivérek 1997-ben hozták létre a Testvérek nevű együttest, melyet később Gável Testvérekre, majd Eucharistra kereszteltek át. 
– A dalok arról az Istenről szólnak, aki jelenvalóvá vált az életünkben. Akit megtapasztalunk a házasságunkban, a gyermeknevelésben, a munkánkban, az egyházunkban, a világban, körülöttünk – mondta Gável András. – Az emberek hálásak, hogy elmeséljük, Isten van, létezik. Jézus Krisztus szeretete hajt bennünket. Idén már voltunk Veszprémben, tartottunk egy tanfolyamot, mert az a célunk, hogy ne csak mi végezzük az Istenről szóló keresztény zenei tevékenységet, hanem legyenek mások is, akik jönnek mellettünk, utánunk, és igényesen közvetítik az üzenetet. Nagyon fontos feladat, hogy ne csak magunknak tartsuk meg, amit Istentől kaptunk ajándékba, hanem adjuk tovább másoknak is. 
A zenekar frontembere hozzátette, szívesek jöttek Veszprémbe, mely jövőre Európa kultúra fővárosa lesz. Szerinte a kereszténység üzenete Magyarországon, Európában kihagyhatatlan az általános kultúrából. A kereszténység, Jézus Krisztus üzenete, az evangélium ma is él, ma is hat. Nem múltbeli dolog, hanem élő, Isten szava megérinti, változtatásra bírja az embereket. Arra készteti őket, hogy jobban szeressék azokat, akiket eddig nem annyira kedveltek. Szeretni a másik embert, ez hiányzik a világunkból. 

– Mi arról énekelünk, hogy Isten szeretete megérintett, és engedtünk ennek a szeretetnek, a szeretet hatalmával győzött az életünkben. Ma nagyon sokan a hatalom szeretetével érkeznek, Isten és Jézus Krisztus a szeretet hatalmával érkezik. Ő a kereszten mutatta meg a hatalmát, megváltotta az életünket. 
A zenekar tagjai különböző felekezetűek: vannak baptista hátterű zenészek, és a pünkösdi gyülekezethez tartozók. Szerinte éppen ebben az egységben, amit a zene révén egymás között megélnek, tapasztalják meg Jézusnak azt a vágyát, hogy mindnyájan egyek legyenek. Ennek az egységnek az útja nem könnyen járható. Nem feladatuk, hogy a teológiai különbségeket kibogozzák, sokkal inkább az, hogy szeretetben megéljék, szomjazzák az egységet. 
Az évek során számos zenész szolgált az együttessel. Mező Misi gitáros zenész, a Magna Cum Laude énekese vállalja, hogy fontos számára a hit. A Baptista Teológiai Akadémia missziói szakán 2018-ban teológiai diplomát szerzett, hogy minél többet megtudjon Istenről, a hitről, a Bibliáról. 
– Kétfajta ember van. Az egyik keresi Isten társaságát, a vele való közösséget, az Urat, a másikat pedig valamilyen trauma éri. Én az utóbbiak közé tartozom – vallotta Mező Misi. – Édesanyám halála ébresztett rá, merre tart az életem, mik a fontos dolgok. A dolgok, amiket én fontosnak tartottam, valóban azok-e? Pont jókor jött az életembe Szenczy Sanyi – Szenczy Sándor baptista lelkész, misszionárius, a Baptista Szeretetszolgálat alapítója és 2020-ig elnöke, a szerk. –, aki sajnos már nincs köztünk, nagyon jó barátom volt. Neki köszönhetem, hogy Isten felé fordultam. Egyik reggel azt mondtam a feleségemnek, szeretnék beiratkozni a teológiára. Örült neki, bár a következő kérdése az volt: lesz rá időm, ener­giám, kitartásom? Azt válaszoltam, ha a Jóisten méltónak tart erre, ad kellő erőt, időt és kitartást, szorgalmat. Isten kegyelméből 2018-ben teológusként diplomáztam a Baptista Teológia Akadé­mián. Bármilyen furának tűnik, de önszorgalomból csináltam, nem volt olyan tervem, hogy tanítani szeretnék, vagy idővel lelkipásztor lennék. Sokan mondják, van olyan adottságom, ami képessé tenne arra, hogy lelkipásztor legyek. Nem érzem, hogy bennem van az a fajta spiritusz, ami képessé tenne arra, hogy egy közösség lelkipásztora legyek, de nem tudom, mit ad a Jóisten, milyen terve van velem. Azt mondom: Uram, ha neked terved van velem, irányíts engem, tégy képessé, hogy száz százalékban tudjak rád, a vezetésedre figyelni. 
Mező Misi beszélt arról is, hogy nekünk, keresztényeknek is vannak napi problé­máink, gondjaink, amikkel meg kell küzdenünk. De van kihez fordulnunk. Tudjuk, hogy Istenünk kegyelmes, és szeret, aki a nehézségekben is fogja a kezünket és kivezet. 
Arra a kérdésre, vajon megmaradtak-e a régi dalok, régi zenék, régi bulik, így válaszol: 
– Lennie kell egy éles határnak. Ahogyan a bemerítkezésnél az óember meghal, és egy új ember születik, már nem ugyanazzal a lelkülettel áll színpadra az ember. Amikor a teológiára jártam, megkérdeztem az egyik tanáromat: mikor teszek jót? Akkor, ha azt csinálom, amit eddig, színpadra állok, és világi zenét játszom, vagy ha hátat fordítok a színpadnak, és azt teszem, amit Pajor Tomi. Az ő helyzete drogfüggősége ­miatt volt más, muszáj volt száz százalékban hátat fordítania a színpadnak és a show-biznisznek. A tanár úr azt válaszolta, valószínűleg a Jóisten engem ott szeretne megtartani, ahol vagyok, álljak a színpadon, és ott hirdessem az igét, amennyire tudom. A lelkület más most, mint tizenöt évvel ezelőtt. Az ember ajándékként éli meg, hogy azzal foglalkozhat, amit szeret. 

Arra, hogyan reagáltak a zenésztársak és a közönség a megtérésére, azt válaszolta: – A Magna Cum Laude nem az én életemről és megtérésemről szól, viszont hangot adok annak, hogy Isten létezik, meg tudja változtatni az életünket. A zenekar többi tagja azt gondolta, hogy a megtérésem után mindenkit erre hívok, de erről nincs szó. Mindennek megvan a helye és az ideje. Azt azonban fontosnak tartottam, hogy a rajongóinkat tájékoztassuk a változásról. Nem tapasztaltam azt, hogy elfordultak volna tőlem. 
A keresztény könnyűzenével kapcsolatban Mező Misi elmondta, egyre többen zenélnek, dicsőítenek úgy, ahogyan az méltó a Jóistenhez. A Jóistennek a legjobbat kell adni. Egyre több fiatal próbál úgy zenét írni és azt a színpadra vinni, hogy az méltó legyen az Úrhoz, ezért örül annak, hogy a Gável testvérekkel elindították a felnőttképzést, melyet Veszprémben is megtartottak.