Vászolyban nyílt kiállítása T. Szabó Lászlónak Utazásom a grafika perifériáján – Frottázsok címmel

A tárlat megnyitóján Németh István Péter költő, irodalomtörténész mutatta be és méltatta az alkotót.  

Amint elmondta, a festőművésszel nem az első közös útjuk, kísérte képeit a Balaton partján már, jártak veszprémi, ajkai, kaposvári tárlaton, voltak Sárváron, publikáltak például a Hitel és a Vár Ucca Műhely oldalain is.

- Képeinek nézője, verseinek, prózájának olvasója vagyok jó ideje Tapolcán, ahol élünk. Kiskőrösi születésű, akár Petőfi, vagy Kiss Benedek, ám Tapolcáról indultunk ma is, s e kisvárosba érünk haza mindannyiszor. Az alsóvárosi házának kertje legalább olyan szép műalkotás, mint egy-egy frottázsa. Szigorúan és mesterien komponált mindegyik. A Veszprém megyei kortársak előtt aligha kell elmondanom, hogyan teltek tanulóévei a beérkezésig, hiszen mindig a látványok igézetében dolgozott, s ma sem tesz másképpen pályája zenitjén az őszikéi kapujában. Mondhatjuk: valóban ott tart. Bizonyság erre több elismerés, ő kapta például annak az ajkai Őszi tárlatnak a nagydíját, amelyen egyszer már 1984-ben sikerrel szerepelt. A két dátum között természetesen hallgatag esztendők is voltak, de kirakatrendezőként, mérősegédként és bányászként is csak a művészi pályájára készült T. Szabó, s mintha azidáig csak visszafogta volna alkotó erőit, egyre nagyobb energiával vetette bele magát érettebb korszakaiba. A megtalált technikája és az érett mondandója felé komoly érdeklődéssel fordultak jó szemű és ízlésű kortársai. Alkotásait üdvözölte Ózd, Eger, Óbuda, Keszthely, Sümeg, Zalaegerszeg, Győr, Szombathely, vagy a határon túli Wunsiedel, s művei eljuttatták művészi üzeneteit még Japánba és Ausztráliába is. Kompozíciói soha nem hiányozhattak az Első Magyar Látványtár tematikus tárlatairól. Bármi is volt a kiállító gyűjtők, Vörösváry Ákos és Gyökér Kinga választott vezérmotívuma, T. Szabó László virtuózan köszönte meg a felületet minden alkalommal: fehérben, feketében, háromszínben, s akár az első világháború, akár Petőfi Sándor, vagy éppen a dohányzás volt a kiállítások fő témái, remekelt. (A diszeli Látványtár számos alkotását őrzi.) Ruzsa Dénes és Spitzer Fruzsina igen szép portréfilmet forgatott T. Szabó Lászlóról és frottázsairól. Utóbbiakról 21 nyolcsoros verset írhattam, mondhatom, élvezettel. 21 hurok lett a rendhagyó verses tárlatvezetés a címe, amelyből kiadvány lett, s hiszem, hogy kép és vers hatásában egymást erősíti – mondta Németh István Péter.   
Szólt továbbá arról, hogy az alkotó fiatalabb pályaszakaszában készített, úgynevezett aranykori töredékei mellett és után nem csupán sok évszázados, de archetipikus történeteket is mesélnek képei.  

- Ősélményeink mélyrétegei válnak láthatóvá, ha T. Szabó dörzsöli a fölébük tett tiszta papírt, ama tabula rasa-t. A közismert és közhelyszerű témák is elevenné válnak a dörzsöléses technika révén, amellyel kölyökkorunkban mindegyikőnk láthatóvá tett egy 50 fillérest, elég volt irkánk lapjai közé tenni az érmét, s ceruzával satírozni fölötte. Legszebb példa erre a badacsonyi Hableány mondáját megelevenítő műve a legeslegújabbak közül. De hogyan készül a frottázs? Amint T. Szabó mondja, nem kell becsomagolnod a vízpartot, elég, ha cölinkék papírod akárha egy másik levegőég rágyűrődik a Badacsony bazaltjára és a környék szőleire, szántások sávjaira, s az így kapott felületen ciszternák, vízmosások redőit ugorva át domború bakhátakat satírozhat be krétád, s ahol átüt rajta a tó palackzöldjével, hagyjad csak – ott dobja magát föl majd fénybe a hal, mert sellő-forma boldogan a fövenyen napozó lánnyal volna már káprázatodban eggyé frottázsolva. Hát döntsd színes ceruzád finomabban, ím, ha pikkelyek után a selymes bőr pórusain haladsz, s jutalmul nem rejlik előled még a mondhatalan szava – sem gyöngybuboréka. Ezt a rajzos és festői technikát alkalmazva sohse mondott le T. Szabó László a beszédes témákról. Él az elvonatkoztatás módijával, mesterien redukálja formáira a tárgyakat, ám a részletek egészen mikrorealisták. Ezért a cizellált kidolgozás finomsága száműzi a reménytelenséget a legkomorabbnak tűnő látványokból – szólt Németh István Péter.

A tárlattal egy időben nyílt meg Miszlai Sándor szobrászművész az Öreg tőkék, elhagyatott karók és rozsdás vasak második élete című kiállítása is a galéria többi termében. A megnyitón Tóth Tibor közreműködött gitár szólóval és énekkel.  

A kiállítások augusztus negyedikéig láthatók.