A tudás plántálása – előadás a Veab-székházban

Úgy hírlik, további előadásokra is számíthatunk, amelyekben arról lesz szó, hogy egy család különböző tehetséggel megáldott tagjai hogyan szolgálják ugyanazt a célt, a társadalmi előrehaladást.

Az első alkalommal apa és lánya ültek szemben a közönséggel, több szatyornyi könyvvel, egymást kiegészítő, szép gondolatokkal győzve meg a nagyérdeműt, hogy kinek-kinek egyedi elhivatottságával együtt is lehet közös feladata. Szabó T. Attila botanikus genetikus professzorral, és lányával, Szabó T. Anna költővel, íróval ezúttal Pósfai Mihály akadémikus beszélgetett nem csak a saját elképzelése alapján. Szabó T. Attila ugyanis a beszélgetésre is gondosan készült, tematikát állított össze, nehogy kimaradjon egy fontos részlet a közös életrajzból.

Kiderült a beszélgetésből, hogy nálunk, magyaroknál Szabó T. Attila a tudás átadásának hagyományát Szent István intelmeitől eredezteti. Édesapja, Szabó T. Attila híres nyelvész, néprajzos volt Kolozsvárott. Fia biológus lett, Xantus Jánossal, mint tanári mintaképpel, aki családjában is a feladatteljesítés magaslatán állt; soha nem hagyta ki az esti mesélést, Anna tőle kapta a verseket, a zenét, a közös énekléseket, értékesnek tartani a többnyelvűséget, ami nem csupán egy-egy új nyelvet, hanem egy-egy új kultúrát is jelent, amellett, hogy az agyi fejlődést is szolgálja. Az apa most is tanít, díjakat alapított és ami korosztályára nem általánosan jellemző: kiválóan használja a kiber-teret. Anna életét a könyvtár és a mező határozta meg és mint mondta, minden emléke az édesapjához kötődik, aki a racionális gondolkodás és a tárgyi tudás felé igazgatta. Lánya a gyermekkorában kapott könyveket fordította, családi mintára kezdett verseket írni, majd lett költő. Vallja, hogy a költészet maga a misztika, misztikusnak tartja magát. Szerinte az igazán jó vers olyan, mintha diktálná valaki. Egy író, költő életében együtt kell, hogy működjön a tudatosság és az ösztönösség. Ehhez várni kell a hangra, de a hangot csak akkor halljuk meg, ha rendszeresen olvasunk. Nem lehet csak adatokból táplálkozni, aki erre számít, egy sort sem fog tudni leírni. Neki ezért fontos, hogy mindig legyen nála könyv, amit kiegészíthet ugyan az olvasógép, de a kézbe fogható kötetről nem lehet leszokni. Anna vészharangot sem kongat; szerinte nem igaz, hogy a kiber – korszakban nem olvasnak a gyerekek.