Látogatható raktár – A famegmunkálás eszközei a Reguly-múzeum padlásterében 

– Már teljes kapacitással működik intézményünk, ugyanis újra várja a látogatókat raktárunk is, amelyet az átalakítások alatt nem tudtunk megnyitni a múzeumbarátoknak. Azonban mostantól megújult tartalommal tarthat számot az érdeklődésre padlásterünk is – mondta el Vida Beáta, a Reguly Antal Múzeum és Népi Kézműves Alkotóház megbízott intézményvezetője a múzeum Szent Mihály-nap alkalmából szervezett rendezvényén. Felsétálva a különleges kiállítótérbe rögtön szembetaláljuk magunkat a zirci asztaloslegényekkel, a Bittmann fiúkkal. Pontosabban archív fotójuk felnagyított változatával, ami tisztelgés az egykori mesterek előtt. Ahogy a többi tárgy is, ami mind a bakonyi famegmunkálás hagyományaihoz kapcsolódik. Csak kevés került vitrinekbe, a legtöbb szépen elrendezve tárul elénk. Mindaz, amivel a kovács, a bognár, a kádár hajdanában dolgozott, például abroncsok, szerszámok, vonókések. Még azok az eszközök is, amelyekkel menet és ellenmenet készülhetett fából, s ezek a darabok aztán úgy illeszkedtek egymásba, úgy lehetett egymásba csavarni azokat, mint a fémcsavarokat és -anyákat.

A látogatható raktár egyik különlegessége, hogy pár szerszám ötven-száz éves, tablóként kifeszített kendervászonokra került, ezek az erős, természetes színű textíliák lettek a szép hátterek. Koruk és minőségük miatt is illenek a feladathoz, amit új, hasznos funkciójukban kaptak. Ugyanis a múzeum munkatársa egykor Olaszfaluban használt takarmányos zsákokat bontott szét. Ez egyébként nehezen sikerült neki, mert a takács egykor nagyon gondosan állította össze azokat. A sűrűn szőtt anyag épp a kellő szélességben készült, ezért csak összehajtotta, és a széleit, az oldalait varrta össze, kifordítva is, azaz duplán. Kézzel. Akárcsak a mostani szakember, aki annyira vigyázott a kendervászon eredeti állapotára, hogy a tűt csak oda szúrta, ahol egyébként is kis hézag van a szálak között.