A II. világháború sodorta el a Méhes Társbirtokosságot

A Méhes utcai úgynevezett emlékkövön a következő felirat áll: Itt helyezkedett el a Méhes Társbirtokosság vendéglője 1888-tól 1945-ig. Mint ismeretes, a Méhes Társbirtokosság 1888–1945-ig "élt", és a veszprémi értelmiség egyik szórakozó- és találkozási helyéül szolgált a Séd völgyében, a pajtakerti domboldal alatt álló épület és kerthelyisége. 

A leírások szerint huszonegy veszprémi értelmiségi polgár és néhány virilista által 1888-ban alapított vendéglő egészen az 1940-es évek végéig működött. A szigorúan zártkörű csoport tagjainak számát emelni nem akarták. 1891-ben a hároméves jubileum alkalmából kis kerti mulatságot rendeztek, ahol a tagokon kívül csaknem 300 vendég is meghívást kapott. A Veszprémi Szemle 2011-ben azt írta minderről, hogy közgyűléseiket a Korona Szálló nagytermében, illetve a Latos vendéglőben tartották meg. 1894-ben kibővítették a kerthelyiséget és megnagyobbították a pincét is. 1895-96-ban Laczkó Dezső karvezetésével megalakult a Méhes-dalárda. 1903-ban kerítés készült, melyet özv. Csallónéval, a baloldali szomszéddal kötött megállapodás szerint a társbirtokosság kezelt és tartott fenn. 1904-ben könyvtárat létesítettek, ahol a tagok időközönként felolvasást tartottak. Többek között: Csukovics Sándor, Rhé Gyula, Vaszary Béla, Laczkó Dezső, dr. Perényi József, Takács Lajos, Szeglethy György és Zsigmond János felolvasóestjei arattak sikereket. 

A várostörténeti kiadvány arról is írt ennek kapcsán, hogy 1945-ben a nagy múltú, ekkor 57 éves Méhes-vendéglőt és a jól működő Méhes Társbirtokosságot a II. világháború elsodorta. Mint vendéglő az 1950-es évekig még működött, majd az épületeit lebontották. 

A Napló 2006 júniusában írta meg, hogy a társbirtokosság vöröskőből faragott címerköve 2005-ben került elő, és a polgármesteri hivatalnak, valamint a Veszprém Megyei Honismereti Egyesületnek köszönhetően került méltó helyére. Bándi László, a honismereti egyesület elnöke akkor azt mondta, reméli, Veszprém idegenforgalmi életébe a Méhes utca is bekapcsolódik. 

Herth Viktória, a kulturális iroda vezetője kiemelte, az egykori társbirtokosság és annak címerköve példaképe és szimbóluma a civil kezdeményezéseknek.