Máig élő év eleji népszokások a veszprémi Bácsfeketehegyi Békefi Antal albumában

Bácsfeketehegyi Békefi Antal az albumába 166 felvételt válogatott be. Tudatosan emelte ki több képpel népszokásaink közül a dramatikus játékká formálódott rönkhúzást és a világörökség részeként jegyzett mohai tikverőzést, akárcsak az újonnan életre kelt téltemetést a Balatonnál. Az év eleji mulatságokhoz ugyanis máig hozzátartozik hazánkban a tréfás esküvő és a termékenységvarázslás, mindegyik több formában. Érdemes felidézni, hogy a hagyományos társadalomban a farsang volt a házasságkötések ideje, ugyanis ilyenkor több szabadidejük volt az embereknek, kevesebb munka adódott a földeken, és könnyű volt a násznépnek szánt ételt úgy elkészíteni, hogy ne romoljon meg, míg feltálalják. Az sem véletlen, hogy emiatt a hideg évszak számított a disznóvágások szezonjának. 

A farsang gondolatköre a néprajzi leírások szerint a házasság témája körül forog. Mivel a farsang az esküvők időszaka is volt, a pártában maradt vénlányok és vénlegények csúfolására néhol máig megtartják a bolondlakodalmat: alakoskodók, maszkosok több vidéken jeleneteket, tréfás esketéseket adnak elő. Az egyik ide tartozó látványos szokás, farsangi lakodalmas játék a Dunántúlon a rönkhúzással összekötött mókaházasság: leányokból, legényekből álló párok kidöntött fát húznak végig a falu utcáján. Előfordul, hogy farönkre ültetik a kiválasztott, csúf menyasszonynak és rút vőlegénynek öltöztetett szereplőket és összeadják őket. Persze minden ilyen szórakozás rendre táncmulatsággal zárul, ami fontos szerepet tölt be a párválasztásban. A sok étel elfogyasztásától pedig egykor az év bőségességét remélték. A rönkhúzást vagy fenyőlakodalmat az igazi esküvők paródiájának is nevezhetjük, felhívja a figyelmet a házasságkötés fontosnak tartott formájára, figyelmezteti azokat a fiatalokat, akiknek életkorukból következően párt kell választaniuk. Bár erről ma már kissé másképp vélekedünk. 
A tikverőzés elnevezése pedig a tyúkok jelképes megverésére, botolására utal, aminek termékenységvarázsló szerepe van. Néprajzi gyűjtésekből és máig megtartott szokásokból tudhatjuk, hogy ilyenkor a jelmezes vonulók közt az számít a legelőkelőbbnek, akinek a ruháját a legtöbb szalag díszíti. Többen közülük arról gondoskodnak napjainkban is, hogy a bámészkodókat alaposan bekormozzák, csupa jóindulatból, ezzel mindenféle jót kívánva. Ugyanis ez a fajta szutykozás, befeketítés az ártó szellemek és a betegségek távol tartása miatt fontos – legalábbis így tartjuk. A házaknál pedig a jelmezesek a tyúkokhoz sietnek farsang farkán, a tojók fenekét botjukkal megütögetik, és szintén jön a bekormozás. Még adományokat is kapnak ezért hálából, farsangi finomságokat, no meg persze tojást. A hiedelem szerint a tyúkok megverése a termékenységet növeli, akárcsak az, ha a maskarások meglengetik a botot a lányok szoknyája alatt – olvashatjuk a tanulmányokban, amelyek múltunk jelent átszövő szépségeit ismertetik.