A kortárs szemével - Derű és melankólia

Mérnöknek tanult, eddig kizárólag elektrotechnikai szakkönyveket forgatott, és most szeretné megismerni a tanulmányai miatt elmulasztott nívós szépirodalmi műveket, főleg regényeket. B. kérése nem okozott fejtörést, mert van néhány könyves listám; az egyiket egy professzor asszony állította össze tanulmányaimkor, hogy betömjem műveltségem hézagait. A másik lista az én munkám, egy leszázalékolt kőműves férfi kért meg rá, mert beiratkozott egy szakközépiskolába, hogy levelező úton leérettségizzen, és technikusi vizsgát tehessen. Most persze a B.-nek kiválasztott könyvekről szólok. A fiatalembernek egy nagyvárosban van lakása, de a szüleinél, egy bakonyi faluban lábadozik, az édesapja innen viszi kontrollra a budapesti klinikára. Hazafelé útba ejtik a városi lakást, melynek tőszomszédságában egy könyvesbolt, kétszáz méterre pedig egy antikvárium található. B. órákat szokott böngészni az üzletekben. 

Olvasmányairól elektronikus levelekben számol be. Csingiz Ajtmatov A tengerparton futó tarka kutya című kisregényéről (a tarka kutya egy szikla) a következőket írta: „Gyuri bátyám, ez ugyanolyan megrendítő mű, mint Hemingway Az öreg halász és a tenger című műve.” Thomas Mann A varázshegy című terjedelmes regényéről is áradozott; türelemre, várakozásra tanítja, azóta dacol a sérülése miatt eltékozolt órákkal, a semmittevés, a feleslegesség-érzet minduntalan felszínre törő, önbizalmat kikezdő gondolatával. Kedvenc szerzőm, Graham Greene szinte minden regényét feltűntettem a listámon. Korábban Remarque háborús regényeit és Stefan Zweig életrajzi köteteit falta. Bár nem javasoltam neki, de megvette Orwell 1984 című kultikus művét is. A történet lehangolta. Borúja csak fokozódott, amikor a lakása melletti könyvesbolt ajtajára kifüggesztett kartonlapon azt olvasta, hogy egy hét múlva végleg bezár. Édesapja átkísérte az antikváriumba. Az üzletet éppen akkor kezdték kiüríteni. B. kifosztva, megalázva érezte magát. A Jó és a Rossz közül az utóbbi kerekedett felül. Vesztesnek érezte magát. Hamvas Bélával próbáltam vigasztalni: „A világ legnagyobb csodája a derű. Ennél csak az a nagyobb csoda, ha a derű a melankóliából él.” Hiszem, hogy B. mielőbb visszanyeri jó kedélyét a teljes gyógyulásához. Barátnője azóta sorra viszi neki az olvasnivalót.