Alkotásra ösztönző művészi vallomások egy kiállítás képei között

Tudjuk, hogy a pedagógusok főleg személyiségükkel hatnak a gyerekekre, ezért tartja fontosnak Pál Viktória, a jásdi szlovák nemzetiségi iskola rajztanára, hogy tanítványait abba is beavassa, festőművészként mivel foglalkozik iskola után. Arra szeretné ugyanis rávezetni őket, hogy az ő életüknek is része lehet valamiféle alkotótevékenység. Az ahhoz szükséges ötletességet, érzelemkifejezési módot ugyanis szerinte, bármi lesz is a foglalkozásuk felnőttként, a munkahelyükön és a magánéletben is kamatoztathatják. A tanárnő ezért nemrégiben az egyik rajzórát a Bodzaházban tartotta meg, ahol a galériában jelenleg A nő és a tavasz című kiállítás keretében öt művésznő alkotásai tekinthetők meg, Pál Viktóriának két nagyobb méretű festménye. Azok kapcsán beszélt a diákoknak a vegyes technikákról, ugyanis képei készítésénél akril- és olajfestéket is alkalmazott. Arról szintén, hogy alkotás közben édesapja emléke foglalkoztatta, feldolgozása annak, hogy már nem lehet velük. 

Hosszú ideig dolgozott az egyik képen, sokszor naponta csak kisebb részletekhez hozzányúlva, mindig kicsit alakítva azokat, ahogy benne is formálódtak a gondolatok. A keresést fejezi ki szerinte leginkább, és a hitét mutatja be. Azon elmélkedett alkotás közben, hogy a lélekkel mi történik, és festményén dimenziók, világok, átlényegülés, megváltás jelenik meg sokféleképpen. A másik kép egy újabb munkája, az előző mű megszületését ihlető gondolatainak, a keresésnek a folytatása, de már világosabb színekkel. Ezen jobban érzékelteti az újjászületést, a reményt, a tavaszt. A rajzóra keretében a gyerekek képei kapcsán feltett kérdéseire válaszolva pedig közelebb engedte őket alkotószemélyiségéhez, személyes élményeihez. Arra szeretett volna példát mutatni, hogy ami tanítványait érdekli, azzal művészi megközelítésből is foglalkozhatnak.