Firenze Dávid-szobor nélkül? – Az útikönyvírás szépsége és jogos kritikája

Biztosan többen már most olaszországi nyaralást terveznek. Digitálisan. De hogyan segítették a XVII. században útikönyvek az utazást tervezőket? Meglepően praktikusan, különlegesen szép kivitelben. Németh Gábor egy olyan régi kötetet ajánlott figyelmünkbe, amely Itáliába kalauzolta el eleinket. Martin Zeiller írta, Matthaeus Merian adta ki. Negyvenöt gyönyörűen kivitelezett, sokszor kihajtható rézmetszet illusztrálja. Köztük várostérképek, amelyeken élvezettel kerestük meg azokat a helyszíneket, amelyeken turistaként jártunk. A pármai keresztelőkápolnát, Veronában Júlia házát. S ezek az ábrázolások azért is érdekesek, mert nemcsak felülről, oldalról is megjelenítik az épületeket, és például hajók, utcákon közlekedők szerepelnek a kompozíciókban. 

Az utazás elmélete

A kora újkorban az utazási irodalom nagy népszerűségnek örvendett Európa-szerte. Ahogy akkoriban összefoglalóan nevezték, a peregrináció, a vándorlás gyökerei a középkorba nyúltak vissza, egyaránt értették rajta az úton járást, a lakóhely önkéntes vagy kényszerű elhagyását, a zarándoklatot, a külföldi egyetemjárást, a diplomáciai, a kereskedelmi célú utazásokat és a tudósokét, ahogy a fiatal nemesek oktatásának lezárását követő tanulmányutakat is. A neves tudós, Justus Lipsius is egy fiatal nemest látott el tanácsokkal levelében, mik legyenek a szempontjai tervezett utazása során, hogy minél több ismeretet, tapasztalatot szerezzen. Írása a kor népszerű, az utazás elméletével foglalkozó munkája lett, amelyben hangsúlyozta: Itáliát látni kell! Ellentétben a mai nyaralásokkal, egy-egy ilyen utazás több hónapig, akár évekig eltarthatott, komoly előkészületeket igényelt a peregrinustól. Ehhez fontos tudnivalókat felvonultató könyv volt Martin Zeiller munkája.

Személyes hangvétel nélkül

Zeiller Wittenbergben végezte egyetemi tanulmányait, teológiát és történelmet tanult. Később nemesi ifjúk nevelőjeként alkalmazták, akiket több utazásra elkísért, ezeken maga is hasznos tapasztalatokkal gazdagodott. Itáliában is járt. Később fáradhatatlan, termékeny író lett, topográfiai művek szerzőjeként lett ismert. Ékes német nyelven írt itáliai útikönyve nyolc fejezetből áll, külön szól benne több neves városról, Velencéről, Milánóról, Genováról, Rómáról, Nápolyról, és még sorolhatnánk. Sajnos tudományosabbnak tartotta az előtte megírtak idézését, mint saját vélemény, benyomások ismertetését. Például egy másik könyvben magyarországi utazásokról is beszámol, pedig sosem járt hazánkban. Ám korában nem volt ritka, hogy több régi könyvből egy újabbat állítottak össze, kompiláltak. Zeiller legalább ügyesen szerkesztette meg műveit. Ugyanakkor felsorolásszerűen ismerteti a látnivalókat, így eléggé száraz a szöveg. Nem említette meg Assisi kapcsán a Szent Ferenc-bazilika freskóit, Giottót, s aki rá hallgatott, kihagyta Firenzében a Dávid-szobrot, mert az sem szerepel könyvében. Már a korabeli kritikák is a felszínességét bírálták, hasznosságát elismerve.

Virágzó üzlet a vizualitásnak köszönhetően

Zeillert a különcségek, nem a különlegességek érdekelték. Például a XVII. századi szokásoknak megfelelően a mesterségesen nyírt kert nagyobb csodálatot váltott ki belőle, mint a déli tájak varázslatos világa. Azonban az ügyesen megírt, több nyelvre lefordított útitervek kelendőek voltak, Európa számos országában megnőtt az utazások jelentősége. Matthaeus Merian kiadóként pedig kihasználta ezt az igényt, és Zeiller személyében megtalálta azt, aki megfelelő minőségű és mennyiségű szöveget írt a metszeteihez, aki a téma irodalmát gyorsan és könnyedén áttekintette, feldolgozta. Merian meglátása, hogy a tudomány megalapozásának, a tudat tágításának elengedhetetlen előfeltétele a jól illusztrált könyv, a harmincéves háború zilált viszonyai ellenére is virágzó üzletet jelentett nyomdájának.

Az illusztrátor házassága

Sorozatunk első részében egy olyan könyvet mutattunk be, amelyet a de Bry fivérek készítettek. Németh Gábor pedig akkor a családtörténet egyik szálát elvarratlanul hagyta. Most ezt felvette, folytatta a históriát, hiszen az ezúttal ismertetett kötet kiadója Matthaeus Merian. Bázelben született, apja fűrészmalom-tulajdonos volt, művészi érzéke korán megmutatkozott. Előbb üvegfestést, majd rézmetszést tanult. Strasbourgban, Nancyban, Párizsban dolgozott együtt híres alkotókkal. Peregrinációs körútjának utolsó állomásán a tekintélyes nyomdászcsalád, a de Bryk szolgálatába lépett és később összeházasodott munkaadója lányával, Maria Magdalena de Bryvel. A tehetséges művész nagyszámú rézmetszetet készített alkímiai és politikai művekhez, s tájkép- és városmetszeteket is. Saját vállalkozását a barokk kor legjelentősebb illusztrált könyveinek nyomdájává fejlesztette, olyan különféle területeken végzett termékeny munkát, mint a teológia, az orvostudomány, a technikatörténet és az irodalom. Grandiózus országismereti kiadványának, a topographia sorozat előfutárának tekinthető a cikkünk témáját adó itáliai útikönyv. A sorozatunkban bemutatott kötetek kiállítva megtekinthetők a zirci apátságban lévő Ciszterci Műemlékkönyvtárban, amelyet az Országos Széchényi Könyvtár működtet.